Ha az Univerzumban létezik a szerencsések listája, akkor azon a 70-es években született lányok szerepelnének. Mi szerencsések voltunk, nem úgy, mint más korosztályok – a bevásárlószatyros nénik (nálunk korábban születettek), vagy a plázacicák (a mostani korosztályok).
Mi az állandóság korában éltünk, egyik nap követte a másikat és néha észre se vettük, hogy már megint eltelt egy nap, mert soha semmi sem változott.
Szerencsés csillagzat alatt születtünk, édesanyánknak csak azon kellett aggódnia, hogy milyen „divatos” frizurát csináltasson magának, hol tudna térdcsizmát vásárolni. Annyira stabil volt az életünk „alapzata”, hogy azt csak egy buldózer tudta volna megmozdítani, de ilyen akkor nem volt.
Aztán eljött a „rendszerváltozás”, ami kitisztította az elménket, megtudtuk, hogy mit is jelent az, hogy éhezni, és mi is az, hogy remény, és megértettük, hogy csak egy ami biztos ebben a világban, azaz mi magunk. Anyukáink viszont nem tudtak megbirkózni ezzel, hamar elfelejtették a „divatos” frizurákat és megőszültek. Apáink csak tördelték a kezüket, mert mint elismert tudósoknak szégyen volt krumplit árulni.
A húgaink is csak azért születtek, mert akkoriban szüleinknek nem volt más szórakozási lehetőségük. Nekünk pedig tök mindegy volt. Mi szabadok voltunk, mint egy szellő és gondtalanok, mint az angyalok. Szabadok lettünk. Önálló döntéseket hoztunk. Mi választottuk meg az útirányt. Végül is felnőtté váltunk! Anyukánk 30 évesen már „öreglány” lett. Mi erre azt mondtuk, hogy „na ne” és mi megmaradtunk fiataloknak. Amikor a 40-hez közelítettünk, rájöttünk arra, hogy most vagyunk a legszebb korban – és ezzel egy új divatot teremtettünk.
Húgaink félnek a felnőtté válástól, és 30 éves korukig be vannak bábozódva, mint a lepkék – és édesanyjuk tartja el őket, mi már 15 évesen fizetést kaptunk – kozmetikumokat, cigarettát „Levis” farmert árultunk.
Miért is kéne tartanunk egy „krízistől”? Mi átéltük az 1989-es reformokat és a 2008-as gazdasági világválságot…
Mi eltartjuk gyermekeinket napi 6.000 forintból – és közben „Christian Louboutin” cipőt viselünk. Mi egyszerre több helyen dolgozunk – és közben „spa” szalonokat látogatunk. Tudjuk, hogyan kell szenvedélyesen szeretni – és magányosan a magunk örömére élni. Nincsenek sztereotípiáink, nincsenek korlátaink, dogmáink és félelmünk. Nekünk csak életünk van. A mi saját életünk.