Az alapszíneken túl rengeteg olyan árnyalat van, amit igen különös névvel illettek. Ezek az elnevezések ma már egyértelműen az adott színt jelölik és bizonyos hatást váltanak ki belőlünk. Vannak köztük finom, lágy, ugyanakkor bizarr elnevezések is, ezeket a hangulatokat pedig elkerülhetetlenül összekapcsoljuk az árnyalatokkal.
Szénfekete
A szénfekete a faszénről kapta az elnevezését, az egyik legősibb színezőanyagról, amit az ember művészeti célokra felhasznált. Égetett természetes anyagból készül, segítségével ezernyi különféle feketés árnyalatot megjeleníthetünk.
Szépia
Ezt a melegbarna tónust régi fényképekről ismerhetjük. De festékanyagként a szépia valójában egy tintahal neve!
Patina
Az idő vasfogának áldozatul esett réz maradványa a patina, aminek jellegzetes zöld színét leginkább a régi szobrokról ismerhetjük. Az ősi görögök jöttek rá arra, hogy ha a réz edényekre vörösbort öntenek, azok reakcióba lépnek egymással, így alakul ki ez a kellemes zöldes árnyalat.
Tyrosi bíbor
A ritka, ragyogó árnyalat olyan értéket képviselt az ókori Rómában, hogy csakis a császár és annak családja viselhette. Ezért nevezik a lilát ma is királyi színnek. Eredetét tekintve azonban egy tengeri csiga nyálából állították elő.
Ultramarin kék
Ez a mély, királyi kék sokáig a legdrágább festék volt. A reneszánsz idején a mecénások előszeretettel fitogtatták gazdagságukat e szín által, mely Szűz Mária köpenyén is látható. Akkoriban egy féldrágakő összezúzásával állították elő.