Az öregedés egészen ellentmondásos érzelmeket kelt az emberben. A kor hihetetlen dolgokat hoz magával, mint a tapasztalat, a bölcsesség, az intelligencia és a szépség. Ugyanakkor, ahogy az ember öregszik, megrémülhet, hogy mi fog vele történni, hogyan fog tudni megbirkózni a külső és belső változásokkal és hogy ezeket a változásokat hogyan fogja fogadni a szűkebb és a tágabb környezete. Hogy az öregség hogyan érinti valaki életét, az leginkább a szülő-gyermek kapcsolaton érhető tetten. Az idős embereknek szükségük van arra, hogy mások – főként a családtagok – kimutassák feléjük tiszteletüket. Ahogy szüleink idősödnek, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mi mindent megtettek értünk, hogyan neveltek minket, hogy olyanná válhassunk, amilyenek ma vagyunk, mindent feláldoztak értünk, gondoskodtak rólunk és feltétel nélkül szerettek minket.
A következő történet emlékeztet a szülők mérhetetlen szeretetére, segít megérteni, milyen fontos, hogy mindig tisztelettel bánjunk velük. Ennek a kis történetnek a segítségével rá fogsz jönni, hogy életed minden egyes napján ki kell mutatnod feléjük a szeretetedet.
Szívmelengető történet
Egy 80 éves férfi ült az otthonában, egy kanapén a 45 éves, magasan iskolázott fiával, mikor egy varjú kezdett kopogtatni az ablakon. Az apa a fiához fordult: “Mi ez?”. “Egy varjú.” – felelte a fiú. Néhány perc múlva az apa újra megkérdezte fiától: “Mi ez?”. “Apa, most mondtam, hogy egy varjú.” – válaszolta a fiú. Egy idő után az apa megint feltette ugyanazt a kérdést, a fiú ekkor már ingerült lett és odavágta apjának, hogy ez egy varjú.
Kevéssel ezután az apa újra megkérdezte fiát. A fiú ekkor már kiabálni kezdett az idős emberrel. Üvöltött vele, amiért újra meg újra ugyanazt kérdezgeti, miközben ő mindannyiszor válaszolt. Kérdezte apjától, miért képtelen felfogni, amit mond. Kicsivel később az apa bement a szobájába, majd visszajött, kezében egy régi, rongyos naplóval. Azóta írt bele, hogy fia megszületett. Megkérte fiát, olvassa fel, mi áll az egyik oldalon. A fiú elkezdte:
“Ma a három éves fiammal ültünk a kanapén, amikor egy varjú kopogtatni kezdett az ablakon. A fiam 23-szor kérdezte meg, hogy mi ez és én mind a 23-szor válaszoltam neki, hogy ez egy varjú. Akárhányszor csak feltette a kérdést, megöleltem és egyáltalán nem lettem ideges, inkább egyre jobban éreztem a ragaszkodást az ártatlan gyermekem felé.”
Mikor a kisgyermek 23-szor megkérdezte apjától, hogy mi ez, az nem lett mérges, hanem mind a 23-szor türelmesen válaszolt. Most, amikor az apa kérdezi meg a fiát ugyanarról 4-szer, a fiú dühös és ideges lesz tőle.
Talán ez a megható történet emlékeztet arra a különleges kapcsolatra, ami gyermekként szüleid és közted volt és inspirál arra, hogy jobb gyermekük legyél.
Ha a szüleid elérik az idős kort, ne teherként bánj velük, ha kell, légy türelmes, gondolkodj és cselekedj hideg fejjel, legyél alázatos és kedves velük! Kezdd el már ma és kövesd ezt a gondolatot:
“Örökké szeretném boldognak látni a szüleimet. Ők mindig törődtek velem, mikor gyermek voltam. Mindig önzetlen szeretettel vettek körbe. Hegyeket mozgattak meg és nem törődve a viharokkal neveltek belőlem olyan embert, aki megállja a helyét az életben.”
Mondj imát az Istennek: “A tőlem telhető legjobb módon fogom szolgálni a szüleimet. Csupa kedves és jó szóval illetem őket, attól függetlenül, hogy hogyan viselkednek. Amen”
