„Egyszerűen már nincs kedvem tovább swipe-olni”: Azok a társkeresési lehetőségek, ahol más szinglikkel személyesen lehet találkozni, egyre népszerűbbek.
A társkeresési szcéna egy csatatér. A társkereső appokon egyetlen húzással döntenek arról, hogy egy ember képe átkerül-e a képernyő egyik oldaláról a másikra vagy sem, rengeteg üzenetet írnak, aztán nem jön válasz – sokaknak elegük lett ebből. „Swipe-burnoutnak” nevezik ezt a kiégési állapotot a társkereső appok világában, amelyben a körülbelül 150 szingli is szenved, akik ezen a csütörtök estén összegyűltek egy szórakozóhelyen.
Mindannyian azért próbálnak szerencsét a szerelemben az appokon kívül, mert a bejáratnál egyfajta „titkos küldetés” vár rájuk: egy feladat, amelyet az este során teljesíteni kell. „Hozz valakit rá, hogy mutasson neked egy egzotikus állatról képet a mobilján” – például ez a feladat. A látogatók közben észre sem veszik, hogy egy küldetés részesei. Az ötlet mögötte: lebontani a gátlásokat és beszélgetéseket elindítani. Néhány férfiról ilyenkor az is kiderül, hogy casino online weboldalakat látogat.
„Egyszerűen már nincs kedvem swipe-olni” – mondja Katona Zsófia, aki részt vesz ezen az estén, de a vezetéknevét nem szeretné megmondani. A negyvenkét éves nő már számos appot kipróbált, hogy férfiakat ismerjen meg. „A Tinder annyira felszínes, hogy az teljesen kiborított” – mondja. Az eseményről egy Instagram-hirdetésből értesült.
Két évvel ezelőttig hosszú távú kapcsolatban élt. Azután több férfival volt rövidebb romantikus kapcsolata. „Szeretem az egyedülálló életet” – hangsúlyozza, ugyanakkor hozzáteszi, hogy újra szeretne tartós kapcsolatot. Nyitott lenne arra, hogy megtalálja a nagy szerelmet; de egy kötetlen flört is rendben lenne számára.
A társkereső appok miatti frusztráció érzését sok résztvevő megosztja ezen az estén. „Annyi időt pazarol el az ember” – mondja Dániel, aki a vezetéknevét szintén nem szeretné elárulni. „Mindig rengeteg energiát fektetek az üzeneteimbe más appokon, de legtöbbször már nem válaszolnak.” Dániel eredetileg az Egyesült Államokból származik, és ott a hadseregnek dolgozott. „Amerikában gyorsabban mennek a randik. Sokkal könnyebb embereket megszólítani és első találkozót megbeszélni. Nyugat-Európában az emberek visszafogottabbak” – foglalja össze tapasztalatait.
André is eljött az eseményre egy munkatársával együtt, mert neki is elege lett a társkereső appokból. Harminchárom éves, és már több mint tíz éve egyedülálló. „A legtöbb beszélgetés, amit appokon folytattam, soha nem vezetett oda, hogy a való életben is megismerjek embereket” – mondja. „Néha az utcán is megszólítok nőket, sikerrel is járok vele, de ritkán. Itt legalább tudom, hogy azok a nők, akiket megszólítok, szinglik és potenciálisan érdeklődnek.”
Salomé, a harmincegy éves légiutas-kísérő mellékállásban dolgozik azon, hogy forradalmasítsa a társkereső szcénát. „Az emberek egyszerűen belefáradtak a társkereső appokba, ugyanakkor már alig szólítanak meg idegeneket bárokban”. Ezért olyan rendezvényekre volt szüksége, ahol a szinglik célzottan ismerkedhetnek egymással. Salomé röviddel az indulása után kezdte használni a Tindert, 2013 körül – meséli. Az események fő célcsoportja a 25 és 35 év közötti emberek, akik eddig szinte kizárólag appokon keresztül randiztak. Számukra az offline rendezvények tehát valami teljesen új dolgot jelentenek.
A jegyeladásnál ügyelnek arra, hogy több nő legyen, mint férfi. Havonta egyszer úgynevezett „Queer Nightot” is tartanak nem heteroszexuális emberek számára. A legtöbb eseményt a vállalat koncepciója szerint teljesen appmentesen szervezik. Eredetileg ez az esemény is egy társkereső appból indult. Salomé szerint azonban a felhasználók erősen kényszerítve érezték magukat: a korlátozott idő miatt gyorsabban kellett visszaírni más szingliknek. A ghosting – vagyis a beszélgetések komment nélküli megszakítása – így még gyakoribb lett, mint más társkereső appokon.
A vállalat ezért hamar átalakította a koncepcióját valódi találkozásokká. Nnagyon sikeresek a rendezvények; a legtöbb esemény teltházas. „Voltak emberek, akik több eseményen találkoztak, és aztán nem tértek vissza”. „Remélem, ez azt jelenti, hogy megtalálták a nagy szerelmet.”
Budapest nehéz város randizás szempontjából. „Itt hasonló a helyzet, mint New Yorkban: gyorsan sok embert meg lehet ismerni, de az emberek rettenetesen rosszak az elköteleződésben.” Sokan nyitva tartják a lehetőségeiket, tovább keresnek valakit, aki még jobban illene hozzájuk – és végül senki mellett sem döntenek.
A randizáshoz mégis ad néhány egyszerű tanácsot: a legfontosabb a nyitottság. Nem szabad túl felszínesnek lenni, és nem szabad egy ellenőrzőlistához ragaszkodni, amelyen a kinézet vagy a foglalkozás fontosabb, mint maga az ember. „Buda egy kicsit elitista, sok bankárral és karrierorientált emberrel” – mondja. Ez ahhoz vezet, hogy sokan különösen válogatósak és túl gyorsan kizárnak másokat.