Az, aki mindenre igent mond, elsősorban azt szeretné, hogy kedveljék. Egy munkapszichológus és egy párterapeuta elárulja az interjúban: hosszú távon ezzel leginkább a saját egészségünknek ártunk.
Egy felmérés szerint az emberek 81 százaléka túl gyakran mond igent – és később bosszankodik emiatt. Szakértőink arról beszélnek, hogyan találhatjuk meg az igen és a nem megfelelő egyensúlyát.
Honnan ered ez a viselkedés?
Alapvetően van egy emberi tulajdonságunk: szeretnénk önmagunk és mások szemében is jó színben feltűnni. Amikor mások kedvelnek bennünket, azt az információt kapjuk, hogy barátságos, szerethető emberek vagyunk. Ez jó érzéssel tölt el bennünket.
Az igenmondást a társadalom gyakran a magas fokú együttműködési készséggel kapcsolja össze. Ehhez olyan pozitív tulajdonságok társulnak, mint a segítőkészség és az alkalmazkodóképesség.
Akkor tehát harmóniára törekvő „igenmondók” vagyunk?
Különösen a munkahelyen az ilyen viselkedést gyakran félelmek motiválják: a félelem attól, hogy nem léptetnek elő, vagy akár attól, hogy elveszítjük az állásunkat.
A párkapcsolatban is nagy szerepet játszik a félelem: a kritikától való félelem, a konfliktusoktól való félelem. Sőt, attól is félhetünk, hogy véget ér a kapcsolat, és azt gondoljuk: „Ha most ellenkezem, a párom már nem fog szeretni.” „Ha nem hagyom abba az online kaszinó játékokkal való játékot, biztosan elhagy.”
Ezek a félelmek abból is fakadnak, hogy a legtöbb ember egyszerűen nem tanulta meg, hogyan mondjon megfelelő módon nemet. Nincs tapasztalata arról, hogy egy „nem” után is folytatódik az élet: a másik fél lehet, hogy rövid ideig haragszik, de nekem nem lesz bajom attól, hogy nemet mondtam.
Nem éppen az elkötelezettség és a kötelességtudat jele a munkahelyen, ha sok feladatot vállalunk?
De igen. Főleg azoknak, akik újonnan kerültek egy munkahelyre, még bizonyítaniuk kell. Ám ha tartósan túl sok feladat nehezedik a vállukra, előbb-utóbb engedményeket kell tenniük. Ilyenkor általában először a munka minősége romlik. A kötelességtudat nem azt jelenti, hogy rendkívül sokat dolgozom, hanem azt is, hogy a vállalt feladatokat jól végzem el.
Megváltozik-e a kollégák és a felettesek rólam alkotott képe, ha romlik a teljesítményem?
Igen, de a kezdeti megbecsülés más okból is megváltozik. Kezdetben problémamegoldóként tekintenek rám. Azért fordulnak hozzám, mert problémájuk van: túl sok a munkájuk, segítségre van szükségük.
Személyemet számos pozitív tulajdonsággal kapcsolják össze, mert azt teszem, amit elvárnak tőlem. Ez azonban idővel megfordul. Hosszú távon elveszítem mások tiszteletét, mert olyan emberré válok, aki mindig rendelkezésre áll. A többiek pedig azt kérdezik maguktól: „Ennek az embernek nincs is saját dolga?”
Milyen következményei vannak annak, ha mindig mások igényeit helyezem előtérbe?
Hosszú távon az állandó igenmondás ahhoz vezet, hogy elveszítjük az önhatékonyság érzését. Az emberek szeretnék azt érezni, hogy annak, amit mondanak és tesznek, hatása van. A munkahelyen és a párkapcsolatban azonban az erőfeszítéseinket gyorsan természetesnek veszik.
Ráadásul a túlzott igenmondással azt üzenem saját magamnak, hogy mások szükségletei fontosabbak az enyémeknél. Ez állandó önleértékeléshez vezet.
A munkahelyen először a stresszt és a túlterheltség érzését veszem észre. Minden újabb feladattal azt érzem, hogy nő a vérnyomásom, és egyre erősebben jelenik meg bennem a gondolat: „Ez már túl sok nekem, nem fogom bírni!”
Hosszú távon ez akár pszichés betegségek kialakulásához is hozzájárulhat.
Igen vagy nem?
Igent mondani nem rossz dolog. De nemet mondani is tartósan nagyon jót tehet.