„– Kicsit fáj a hasam, de elmúlik. – Semmi vész, biztos csak valami rosszat ettél.” Efféle mondatokkal hessegetünk el sok tünetet, amik akár komoly visszajelzései lehetnek testünknek. Várunk, elodázzuk, aztán bekövetkezik a baj. Mert a magyar nem szeret orvoshoz járni.
Előtörténet
2 évtizeden keresztül együtt éltem a fájdalmas lehetőséggel, hogy egy-egy éjszaka nem tudok a fájdalomtól aludni. Vagy csak No-Spa és Algopyrin beszedésével tudok elaludni. Az okot többnyire zsíros ételek okozták, bár néha azonosíthatatlan okokból fájdult meg a jobb alsó bordaívem alatt valami.
Aztán 2022. augusztusában olyan tartós fájdalmat éreztem, hogy már mentőt hívtam egy péntek reggelen. A sürgősségiről átkerültem a gasztroenterológiára, bent tartottak 2 hétig. Koplaltattak, nem ehettem, nem ihattam napokon keresztül. Cudar egy élmény volt, de a C-reaktív protein (CRP érték) olyan magasságokban járt, hogy szükségesnek találták a folyamatos megfigyelést. Említésre méltó esemény volt, amikor kaptam egy sztent (stent) ívet az epevezetékembe. A kábítás alig használt, így nagyon tartós emlék marad az, amikor lenyomtak a torkomon egy vastag (és flexibilis) műanyagcsövet. Aztán…
-12 kilogramm. Ennyivel könnyebben tértem haza a hónap közepén a kórházból. Mint kiderült, nem egyszerűen begörcsölt az epehólyagom, mint évtizedek során többször, hanem epekövek torlaszolták el az epevezetéket.
Viszlát magyar konyha!
Ahogy 100 alá süllyedt a gyulladást jelző érték, bejött egy dietetikus hozzám a kórterembe és hosszasan taglalni kezdte, mit ehetek, mit nem.
- Lángos,
- pacalpörkölt,
- csípős szalámi,
- disznósajt,
- zsíros deszka lilahagymával vagy egy zsírban tocsogó hamburger…
ezek mind ki lettek húzva a listáról. Sőt, még egy tejcsokoládé sem fogyasztható, ha nem akarok visszakerülni a műtét előtt a kórházba. Milyen élet ez? Még szerencse, hogy sose voltak alkoholproblémáim, mert még azt is hiányolnám a diéta alatt. Nagyjából minden finomságról le kell mondanom, hogy csökkenjen a CRP érték. Az pedig ahhoz kell, hogy műthető állapotba kerüljek.
Nem elég az, hogy az élelmiszerárakra figyelni kell, még minden egyes leírását is el kell olvasnom, hogy megtudjam, mennyi zsír található a termék 100 grammjában. Igazi szöszmötölős életmódra váltottam. Ahogy lapozgatni kezdem a heti akciós katalógusokat, például az Aldi akciós újságot, már-már felismerem, mik azok, amiket biztonsággal fogyaszthatok.
- Zsírszegény sajt,
- rizs minden mennyiségben,
- az átlagos bolti tej,
- lecsupaszított szárnyashús,
- vadhús,
- 90% hústartalmú felvágott,
- nyersen kapható hal…
Ezeket zsír- és olajszegény módon készíthetem el. (Visszatérve a lángosra, az magában nem lenne „mérgező”, de az elkészítés módja vállalhatatlan.) Tehát kész kálvárián megyek keresztül, ha valami főtt ételt akarok enni. Jó, persze ez túlzás, csak a kórházba kerülés előtt olyan gondtalan, felhőtlen gasztroélményekben lehetett részem, amikben talán csak az epehólyag eltávolítása után lehet. Az sem biztos, hogy újra lehet.
Persze mondják, hogy mindenkinek más a tűrőképessége. Máshogy reagálunk például főtt tojásra vagy aprómagvas gyümölcsökre. A rizikó mindig a magunké. És örüljünk, hogy ha csak pár hónapot kell várni a műtétre, ami elvileg gyógyult állapotot eredményez? (A máj – ha úgy dönt – még mindig alkothat epekövet, ami elzáródást okozhat az epevezetékben.)
Minden rosszban van valami jó
Mint írtam, 12 kilogrammal lettem kisebb. Olyan nadrágok is rám jönnek, amik évek óta nem. Hurrá! Pár hét alatt kialakítottam a heti menüt, úgy vásárolom az akciós termékeket, hogy már a leírásra sem kell figyelnem. Tudom, miket fogyaszthatok. A 2022. október második felére kitűzött időpontomat pedig nem is tartom már olyan messzinek. Átnéztem mindent a spájzban, rá kellett jönnöm, mennyi minden tartalmaz pálmazsírt, olajat. Azokat már nem fogyaszthatom, de nem is baj. A dőzsölés helyett jobban értékelek minden finom falatot, és kipróbálok eddig ismeretlen ételeket.