Nagyon sajnálom hogy így kell élniük, iszonyat belegondolni, hogy gyermekek éheznek, nincs hol aludniuk, áznak, fáznak. Borzalmas belegondolni, hogy vannak szülők, akik nemhogy nem tudnak mindent megadni a gyermekeiknek, de még a létminimumot sem tudják előteremteni. Mi a meleg szobánkból, miközben kávét szürcsölgetünk, vagy éppen azon gondolkodunk, mi legyen az ebéd, el sem tudjuk képzelni, mit érezhetnek azok a szülők, akik nem tudnak ételt adni a gyermeküknek.
Rettenetes ezt látni, hogy emberek szenvednek és utcára kerülnek, a gyermekeik pedig csenden és némán, könnyeiket visszafojtva próbálnak túlélni. Mi kidobjuk a maradékot, mert már napok óta a hűtőben van és senki sem kívánja, ők hálásak lennének minden egyes falatért…