Az ünnepek mint pl. a Karácsony a családi együttlétet jelentik, békességet, boldogságot és a gyermekkorunk emlékeinek felidézését. Nem számít mennyi idősek vagyunk, ünnepek alkalmával a gyermekkorunk visszatér a lelkünkbe.
Az emlékek a legnagyobb izgalommal töltik meg a szívünket. Mint minden ember, így én is Karácsony estéjén a szüleimre gondolok, meg persze a gyerekkoromra.
Az öreg vidéki ház küszöbét átlépem ünnepekkor, az idős szüleim már izgatottan várnak, örülnek, ha valaki rájuk nyitja az ajtót. Amikor megérkezem hozzájuk és üdvözlöm őket, alig tudom visszatartani a könnyeimet, mert látom a boldogságot a szüleim arcán.
Amikor a szobába lépek, rögtön érzem a kályha melegét, a töltött káposzta, a friss kolbász és a kalács illatát, amely már az ünnepi asztalon hever. Csodás terítő, az ablakok birsalmával, almával és fenyőfaággal vannak díszítve. Milyen jó lenne, ha nem csak ünnepnapokon törődnénk idősödő rokonainkkal.
Ne csak ünnepnapokon jussanak eszünkbe idősödő szüleink, nagyszüleink. Ameddig élnek a szüleid, ne feledkezz meg róluk. Ők már, így az életük vége felé csak egy jó szót, egy mosolyt, egy ölelést várnak tőlünk. Látogassátok meg őket, és töltsetek néhány órát velük, nem is gondoljátok, hogy milyen sokat jelent ez a számukra.