Az iskola nem azt tanítja, hogy lehetséges és szükséges is hibázni, mert csak így lehet megtanulni valamit. A „Holnap, név szerint” konferencia tizenegy éves előadója arról beszél, hogy miért nem szeretik a gyerekek az iskolát.
1. A félelemkeltés
Amikor először lép be egy gyerek az iskolába, azonnal megkísérelnek félelmet felkelteni benne. Az egyik a tanártól való félelem.
2. Az értékeléstől való félelem
Az első félelem után kialakul a második, azaz a félelem az értékeléstől. És aztán a szülők, az igazgató általi büntetés félelme. Az iskolában nem úgy néznek senkire, hogy ki ő, csak az osztályzatok alapján ítélnek meg mindenkit.
3. Félelem attól, hogy hibázunk
Egy másik félelem a hibától, pontosabban a hibázástól való félelem. Az iskola nem azt tanítja, hogy lehetséges és szükséges hibázni, mert csak így lehet megtanulni valamit.
4. Az osztálytársaktól való félelem
Egy másik ok, amiért senki sem szeret iskolába járni, az az osztálytársak gúnyolódása. És gyakran ebben is a tanárok a hibásak, akik gúnyolódás tárgyává teszik egyik-másik tanulót és velük statuálnak példát, mutatván, mi az, amit szabad, illetve nem szabad csinálni. Számukra az értékelés sokkal fontosabb, mint a tanuló maga. Számtalan szakkörre jártam, megtanultam gyöngyöt fűzni, tésztából faragni, bőr karkötőt készíteni és még sok minden mást. És amikor a csoportomat vezető tanárnő jött az iskolánkba mesterkurzust tartani, és beszélt az eredményeimről, az igazgató meglepetten mondta, hogy én aztán biztos nem, az teljességgel kizárt!
5. A hülye dolgozatok
Ezek a dolgozatok, amelyeket az órákon íratnak meg a tanulókkal, hihetetlenül groteszkek, mivel nem lehetséges rájuk a saját válaszunkat megadni. A jó osztályzat megszerzése érdekében a gyermek megpróbálja kitalálni a javasolt válaszok egyikét, de könnyen meglehet, hogy saját véleménnyel is rendelkezik, amelyet nem tud beleírni. Nem hiszem, hogy eljön az idő, amikor tudni kell majd a világ összes fővárosát, a költők műveire, az öt négyzetgyökére. Számomra úgy tűnik, hogy ha valakit érdekel valami, akkor többet fog tudni arról, mint amit egy gyerek a 10 éves iskolai tanulmányai alatt elsajátít. És ha más területek ismereteire van szüksége, akkor manapság már könnyen megszerezheti azokat.
6. A házi feladat mennyisége
Olvastam, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a házi feladat befolyásolja a gyermekek teljesítményét és oktatását. Egyszer annyi házi feladatot kaptunk angolból, hogy három órás írás után felálltam és nem tudtam kiegyenesíteni a nyakam. A balesetire vittek, és egy hétig nyakmerevítővel kellett járnom.
7. Az egyediség tilalma
Az iskoláknak nem tetszik, ha valaki különbözik a másiktól. Ez a tanárokkal kezdődik, akik továbbadják a tanulóiknak, és ez a konformizmus velük marad tán egész életükben.
8. Az iskola nem azt tanítja, hogyan legyen boldog az ember
Olvastam, hogy amikor a John Lennon (a Beatles-ből) öt éves volt, anyja azt mondta neki, hogy az életben a legfontosabb dolog az, hogy boldog legyen. Aztán iskolába ment, és azt kérdezték tőle: „Miről álmodozol, mi akarsz lenni?” Azt válaszolta: „Boldog.” Azt mondták neki: „Nem értetted meg a kérdést.” Erre azt válaszolta: „Ön nem értette meg az életet.”
9. Az iskola nem tanítja meg, hogyan dolgozzuk fel az információkat
Például nézek egy csatornát a YouTube-on, ahol a fizika tanár könnyeden és izgalmasan magyaráz. Az ilyen források olvasása vagy megnézése tucatnyi unalmas leckét válthatna fel.
10. Az iskola nem készít fel a felnőttkorra
Az iskola a felnőttkorra való felkészítés. De ennek ellenére nem tanuljuk meg, hogy hogyan kell megtakarítani és növelni a jövedelmünket, azt sem, hogy egyáltalán hogy kell pénzt keresni, azt pedig egyáltalán nem, hogy milyen egyéb lehetőségeink vannak. Úgy gondolom, hogy az iskola fő tantárgya lehetne egy olyan tantárgy, amelynek keretében megtanítanánk megérteni egymást. Végül is a kommunikáció képessége a legfontosabb