A mai történetünk egy olyan házaspárról szól, akinek 3 gyermeke van. A szóban forgó házaspár szerelemből házasodott össze, de a házasságuk tönkrement, a férj válni akart. Egy fiatalabb, csinosabb, kedvesebb feleségjelölt miatt dobta el a családi életet.
A feleség a férj bejelentésére nyugodtan reagált. A férje nem igazán értette ezt a hozzáállást, de a felesége elmagyarázta neki.
– Válni akarsz? Rendben, el kell intéznünk a gyerektartást.
– Természetesen elintézem, válaszolta a férj, mondd meg mennyi pénzre van szükséged.
– Nem kell nekem pénzt adj – mondta a feleség, a gyerekek veled fognak maradni, mert így kényelmesebb lesz nekik, az óvoda is közel van.
Én majd visszaköltözöm a szüleimhez vidékre, dolgozni fogok és fizetem neked a gyerektartást, hétvégén meglátogatom őket, és egyszer egy héten az óvodába is értük megyek, a gyerekek nem szenvedhetnek a mi döntésünk miatt. Nem tudom magammal vinni őket vidékre.
A férj már megbánta, hogy válni akart, próbálta meggyőzni a feleségét arról, hogy ne váljanak el, de az hajthatatlan volt. Fogta a holmijait és a szüleihez költözött vidékre.
A férj fiatal barátnőjének már nem kellett a férfi 3 gyerekkel, amikor megtudta, hogy a gyerekek nem az anyjukkal maradtak, akkor elhagyta őt.
Az egyedülálló 3 gyerekes apukának nem volt ideje arra, hogy panaszkodjon arról, hogy milyen nehéz az élet, meg kellett tanulnia sok mindent, a gyerekeket óvodába kellett vinni és az étkezésükről is gondoskodnia kellett.
A gyerekek édesanyja betartotta a szavát, két munkahelyen dolgozott azért, hogy fizetni tudja a gyerektartást, hétvégén pedig meglátogatta a gyerekeket. Rövid időn belül rendeződött a nő élete. Egy új lakásba költözött, a gyerekekkel együtt. Az édesapa pedig éli a saját életét, időnként meglátogatja őket. Talán megértette, hogy mekkora felelősség a gyereknevelés.