A kedvességgel történő gyereknevelés nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent szabad és nem kell tisztelettudónak lennie. Sajnos sokszor összekeverjük a kedvességet és az engedékenységet.
A kedvesség nem azt jelenti, hogy a gyerek ne legyen tisztelettudó, ez egy olyan téma amely eléggé sok embert érint. Kedvesen nevelni egy gyereket nem azt jelenti, hogy soha nem mondunk nemet neki. Egy olyan gyerek aki azt csinál amit akar, egy ijedt, dezorientált gyerek. A szülő kötelessége, hogy határokat szabjon a gyereknek. A szülői nevelés hiánya látszik azokon az embereken akik felnőttkorukban nem tisztelik a törvényt, szemetelnek, előremennek a sorban, nem hagynak rá senkire semmit, káromkodnak és az autóból dudálnak ok nélkül. Ilyen emberek mindig voltak és lesznek is ez mind a nevelésükre vezethető vissza.
Általában a nagyszülőkre bízott gyerekek, vagy azok a gyerekek akikkel nem foglalkozik senki, vagy akivel foglalkoznak a szülők csak pánikszerűen féltik őket szembesülnek ezekkel a gondokkal.
A gyerekeknek szükségük van szabályokra és határokra, ezeket a dolgokat el tudjuk magyarázni szépen, kedvesen nekik.
Melyik a jó nevelés, meghúzod a gyerek ruháját és rászólsz, sarokban állítod Vagy szépen türelmesen elmagyarázod neki azt amit kell és így a gyerek is kérdéseket tehet fel neked?
Gondolkodjunk el azon, hogy nekünk felnőtteknek, hogy esne, ha pl. elveszítjük a kulcsunkat, vagy hosszú ideig kávézunk és ezért később érünk haza, ekkor megbántanának, megbüntetnek minket? Vagy odajönne egy nálunk ötször nagyobb személy, felállítana a kávézóban és azt mondaná, hogy ideje hazamennünk?
Egy dolgot tudnunk kell a gyerekek is emberek, ők is azt szeretik, ha szépen beszélnek velük és szeretik őket, és nem azt szeretik, ha sarokbaállítják vagy elveszik a kedvenc játékukat.
A gyerekeknek szükségük van szabályokra azért, hogy biztonságban érezzék magukat. A gyerekeknek szükségük van korrekt és nyugodt szülőkre akik el tudják mondani nekik, hogy nem engedem, hogy ezt csináld azért mert… Egy olyan szülő aki kedvességgel neveli a gyereket az tud nemet is mondani amikor muszáj anélkül, hogy hibásnak érezné magát.
Egy olyan szülő aki azt mondja, hogy kedveséggel nevelte a gyereket és soha nem mondott nemet neki, az a szülő nem tudja milyen a gyereknevelés. Nem kell attól félni, ha a gyereknek nemet mondunk! Nemet lehet mondani kedvesen is, sarokba küldés nélkül, elmagyarázva a gyereknek azt, hogy miért nem.
Ha nemet mondasz, az nem azt jelenti, hogy nem szereted a gyereket vagy rossz szülő vagy. Mikor van szükség arra, hogy nemet mondj? Csak mikor tényleg okod van rá, ha egész nap nemet mondasz a gyereknek, ideges lesz tőle, ugyanilyen lennél te is, ha mindig csak a nemet hallanád.
A gyerek is ember, hagyj neki szabadságot ott ahol lehet, ahol biztonságban van, hagyd őt élni, ne akard, hogy olyan legyen mint te. Figyelj rá, hallgasd meg őt.
Ha neked mindez nehezedre esik, akkor az nem a gyerek hibája, ő nem rossz csak meg van ijedve. Te sem vagy rossz csak szétszórt, kérj ilyen esetben segítséget, beszélj a férjeddel, vagy más rokonnal.
Az én véleményem az, hogy a gyerekkel meg lehet beszélni mindent szépen, sarokbaállítás nélkül. Tiszteljük a gyerekeket, mert ők is emberek és megérdemlik a tiszteletet. A gyerekeink jobbá válhatnak mint mi, ha elfelejtjük azt a régi rögeszmét, hogy jó szülő vagyok, nem mondok nemet. Létezik egy középút ahol kedveséggel mindent elérünk, válasszuk azt mert mindenkinek jobb lesz. A gyereknek és nekünk is.