Kezdőlap Receptek Palócleves hubasszus módra, amikor a főzés másként alakul, mint ahogy eltervezted, de...

Palócleves hubasszus módra, amikor a főzés másként alakul, mint ahogy eltervezted, de a végeredmény így is fenséges

Máma palóclevest gondoltam főzni. Van zöldbabom, ideje elhasználni. A Pennyben is láttam szép zöldbabokat, de azt majd máskor, most a nyáron eltett sárga hüvelyű babból főzök.

Karajcsont fel, zöldségek felkarikázva bele. Előkészülök a gombával, mert arra gondoltam, azt is teszek bele. Na, meg egy kis savanyú ubit, meg egy kis füstölt csülök felkockázva. Szájamat nyalva hámozom a burgonyát, mert ugye a jó palócba az is kell.
Befut anyám. Szó szerint fut, mert csak egyik lába itt, a másik a nővéremnél.

– Mi fő? – érdeklődik.
– Palócleves.
– Az melyik is? -kérdi, mert így nyolcvan felett már nem mindig van képben.
– Ja, az, amibe azt a ződ bogyót is kell rakni?
– Milyen zöld bogyót anyu?
– Hát azt, ami néha lyukas is.
-Ja, az oliva!
Hinnye, tényleg. Azt majd elfelejtettem. Gyorsan egy tasakkal zubbantom is a levesbe. Anyám gyorsan el.

Na, jó. Ezek megvannak. De most akkor rántás, vagy habarás? Habarás.
Gondolkodom. Marci érdeklődve kérdezi – mi van? Min töröd a fejed?
– Nem tudom eldönteni, hogy a habarásba lisztet, vagy étkezési keményítőt tegyek?
– Na, mit hozzak ki a spájzból?
A liszt mellett döntök.
OK. Minden a levesben. Hús, sonka, zöldségek, bogyó, savanyú ubi, krumpli, gomba. Csodajó.
Megkóstolom. Aaaa… ebből valami hiányzik.
– Heuréka! A tárkony, a lestyán, és a borsikafű. Csodajó. Gáz elzár. Várok. Végre hűlt annyira, hogy most már szedhetek belőle.
Tányér elő, fedő le, levesszedő a levesbe, s akkor azonnal megvilágosodok.
– Hubasszus!!! A zöldbabot kifelejtettem.
Hát, ez van, negyven évnyi főzés után.

A történetet és a fotókat Icus Opre osztotta meg velünk, a csoportunkban.