Egy falusi pap arra tanított, hogy naponta három dolgot csináljak, amikor kilépek a házamból.
Élt egyszer egy bölcs öreg, sok gyermeke és unokája volt. Hihetetlen nagy élettapasztalattal rendelkezett és bölcsessége is elismerésre méltó volt.
Ez az öregember tanította az unokáit, oktatta őket, elmondta nekik az életét és az azokból levonható tanulságokat. Egy nap a legidősebb unokája megkérdezte nagyapját:
– Hogyan sikerült ilyen önuralmat és nyugodtságot tanúsítani? Hiszen túl sok mindenen mentél keresztül!
– Kedveskéim, mindig megpróbáltam megvédeni a szívemet a kísértésektől. Amikor fiatal voltam, egy öreg pap azt tanította, hogy tegyek meg három dolgot. Minden nap, amikor kiléptem a házunk kapuján ezt tettem:
…először is: felszegeztem a tekintetemet az égre és emlékeztettem magamat: ott van a Mennyei Atyám, Ő figyel, véd és vezet engem…
…másodszor, letekintettem a földre: abban a pillanatban rájöttem, milyen kevés helyre van szükségem a sírban…
…harmadszor pedig a tekintetemmel végigmértem a betegeket, púposakat, vakokat, süketeket, szegényeket, éheseket, hajléktalanokat és hálát adtam azért, amim van!
Szóval, gyermekeim, sok nehézséget és ínséget szenvedtem el, de boldog és gondtalan maradtam. Istennel éltem békében és örömben, és ezt kívánom mindenki másnak is.
Ennek az idős embernek a története nagyon tanulságos! Sok embernek kellene figyelmet szentelnie a bölcs pap szavainak. Ha ilyen barátod van, oszd meg vele ezt a történetet.
