70 évig állt ez a bögre az auschwitzi Múzeumban, a közelmúltban az alja kiesett, de amit benne találtak, az valóban elképesztő!

A koncentrációs táborok tragédiája nagyban megrengette az emberi civilizáció egészét.

Ezek története sokak számára mélyre ható lelki traumát okozott.

A legendás Auschwitz-Birkenau múzeumban a koncentrációs táborok áldozatainak dolgait őrzik tízezer szám. Ezeknek a tárgyaknak a tulajdonosai többségükben a náci halálgyárak áldozatául estek.

Auschwitz kemencéiben találta meg a sorsa végzetét annak a bögrének az egykori tulajdonosa is, amelyet nemrég a múzeumi dolgozói elkezdtek felkészíteni a kiállításra. Az emberek nagyon meglepődtek, amikor kiderült: 70 évig rejtőzött egy titok a bögre alján!

Az évek során a pohár fém alja végül teljesen elrozsdásodott. De amikor kiesett, kiderült, hogy van egy titkos rekesz a vékony vasréteg alatt. Ott, biztonságosan elrejtve a kíváncsiskodó szemektől, elhelyeztek egy gyűrűt és egy láncot.

A vászon rongyba tekert női gyűrű és lánc nemesfém tartalma magas, rajta egy lovagfej alakú pecsétet látható. Ilyen jelzésekkel aranyozott ékszereket láttak el Lengyelországban a világháború közötti időszakban.

Amikor a zsidókat koncentrációs táborokba vitték, senki nem mondta el a szerencsétleneknek, hogy hová is kerültek. Az embereknek azt mondták, hogy deportálták őket, hogy egy új helyen új élet és munka vár rájuk.

Csak nagyon kevés dolgot vihettek magukkal, de természetesen mindenki megtalálta a módját annak, hogy legalább néhány értéket magukkal vigyenek.

Általában a németek gyorsan felfedezték a foglyok elrejtett értékeit, mint utolsó „kincseket”. De a titkos bögre túl nagy feladatnak bizonyult számukra.

Csak az időnek sikerült, mert a bögre alja idővel teljesen elrozsdásodott, felfedve a tudósok előtt a rég elhunyt tulajdonosának titkát.

Az alaposság, amellyel a tábor foglyai elrejtették a holmijukat, azt jelzik, hogy az emberek nagyon is tisztában voltak vele, hogy el fogják tőlük venni az értékeiket. Másrészt, a szerencsétlenek, úgy tűnik, még mindig reménykedtek egy jobb jövőben. Ellenkező esetben a zsidó családok egyszerűen átadták volna magukat a sors kényének-kedvének, anélkül, hogy efféle trükköket találtak volna ki.

Most a halott ékszerei is a kiállítás részei lettek. A múzeum munkatársai megállapították: ezen ékszerek korábbi tulajdonosa komolyan számolt azzal, hogy élve elhagyja a tábort. Sajnos, a szerencsétlen örökké Auschwitzban maradt.

Így ez a lánc és gyűrű a zsidók sokaságának a tábor kapuin kívüli élet reményének jelképévé vált. És egy szomorú szimbólum, mert a legtöbb ilyen remény hiábavaló volt…