Elég fiatalon nősültem, 23 éves koromban, a lány akit feleségül vettem aranyos és barátságos volt. Várandós volt, ezért összeházasodtunk, rövid idő múlva megszületett a lányom.
Az elején érdekes dolog volt számomra, hogy férj és apa vagyok majd lassan belefáradtam, a barátaim szórakoztak, én pedig monoton életet éltem, csak dolgozni jártam onnan pedig haza a családomhoz.
Egy idő után én is elmentem a barátaimmal, az elején távolságtartóak voltak velem mert nős voltam, de aztán én is flörtölgettem más lányokkal. Minden álmom egy új autó volt ezért spóroltam és vettem fel kölcsönt, a végén meg tudtam venni azt az autót amelyről álmodtam.
Mindig későn jártam haza, a feleségemnek azt mondtam, hogy túlórázom amit ő el is hitt.
Úgy éreztem, hogy a feleségem nem illik hozzám. A munkahelyemen megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal Alizzal, nagyon tetszett nekem ezért udvarolni kezdtem neki, de ő elég távolságtartó volt.
Már nem voltam szerelmes, nem tudtam értékelni a családot, elhagytam a feleségem, sírt, nem értett semmit. Aliz járt az eszemben minden percben. Egy napon megkért arra, hogy segítsek neki, úgy gondoltam, hogy itt a megfelelő alkalom arra, hogy közelebb kerüljek hozzá. Felajánlottam, hogy hazaviszem, amibe ő beleegyezett.
Bevallottam neki, hogy mennyire szeretem őt és készen állok arra, hogy feleségül vegyem.
– Már elváltál a feleségedtől, kérdezte Aliz?
Megígértem neki, hogy már holnap beadom a vállókeresetet, elmondtam neki azt is, hogy milyen rosszul éreztem magam ebben a házasságban, mindig egy olyan nőre vágytam mint ő.
Aliz mérgesen a következőket válaszolta:
– Nincs szükségem rád, megtudtam mindent rólad, van egy lányod akit elhagytál.
Áruló vagy, a családod szenved, te meg szórakozol és más nőkkel flörtölsz, nincs szükségem ilyen férfira. Én egy olyan apa gyereke vagyok aki elhagyta a családját, egy másik nő miatt, az én szememben egy senki vagy.
Miután ezt elmondta, elment. Az elején mérges voltam, majd arra gondoltam, hogy igaza lehet, elhagytam a feleségemet és a gyerekemet. Soha nem segítettem a feleségemnek, nem vettem neki virágot és ajándékokat sem, mert már nem láttam szépnek őt, úgy gondoltam nem illik hozzám, közben pedig én nem voltam igazi férfi.
Visszaköltöztem a feleségemhez és a lányomhoz, a feleségemnek megesküdtem arra, hogy megváltoztam, ő sírt, de megbocsátott nekem. Több időt töltöttem a családommal, a feleségem is egyre szebb lett, sokkal kedvesebb és boldogabb volt.
Rájöttem arra, hogy ő egy szép, okos és gondoskodó nő, nem is vettem észre mennyi mindent tett értem. Aliz a beszélgetésünket követően úgy viselkedett mintha semmi sem történt volna. Eltelt két év és én nagyon hálás vagyok neki azért, hogy megmentette a házasságomat. Ha ő nem lett volna akkor elveszítettem volna mindazt ami a legfontosabb a számomra, a családom.
