Nagyapám szerint „a csorbaleves nem csak egy leves, hanem egy tanítás. Mert benne van minden, amit az életből tudni kell: a savanyúság, az erő, a melegség és az otthon íze.”
Gyerekként mindig tudtuk, hogy ha csorbaleves fő a konyhában, akkor valami különleges nap van. A fazékban rotyogott a hús, a zöldségek puhultak, a tárkony illata betöltötte a konyhát. És persze ott volt a legfontosabb pillanat: amikor nagyi megkóstolta, majd a kezébe vette az ecetes üveget. Egy korty ide, egy korty oda – „Ennek érezni kell az ízét, fiam, a csorbának van tartása!”
Egyszer nagyi valami új receptet próbált ki – kicsit lágyabb, kevésbé savanykás verziót. Nagyapa megkavarta a levest, kanalazott egyet, majd letette a kanalat, és elnézett az ablakon.
„Lányom, ez nagyon finom, nagyon elegáns, de a csorbát nem puhítani kell, hanem megadni neki az erejét! A csorbának olyan ízesnek kell lennie, hogy az ember felegyenesedjen az első kanál után! Hogy a tárkony megcsiklandozza a nyelvét, az ecet éppen csak érződjön rajta, és a hús olyan omlós legyen, hogy magától elváljon a csonttól. A csorbát nem kortyolgatni kell, hanem tisztelni!”
Nagyi elnevette magát, és következő alkalommal visszatért a jól bevált, savanykás, erdélyi csorbához, olyanhoz, amire nagyapa azt mondta: „Na, ez már nem csak leves, ez csorba!”
A minap én is csorbalevest főztem. Jó sok tárkonnyal és rendesen savanyúan, mert az én férjem és a gyerekek is így szeretik nálunk
Az erdélyi csorba, ami után minden más leves felejthető lesz!
Az erdélyi csorba egy igazi ízbomba! A savanykás, fűszeres lé, a szaftos hús és a friss zöldségek tökéletes harmóniát alkotnak, amit egyszerűen nem lehet megunni. Ez a leves nemcsak laktató, hanem tele van vitaminnal is, így tökéletes választás egy tartalmas ebédhez vagy vacsorához.
A csorba egyik különlegessége, hogy nem csupán egy sima leves, hanem egy élmény! A titka a savanyításban rejlik, amit hagyományosan korpaciberével készítenek, de ecettel vagy citrommal is megoldható. Ha egyszer kipróbálod, garantáltan bekerül a kedvenc receptjeid közé!
Hozzávalók
- sertéshús vagy marhahús (500 g)
- vöröshagyma (1 fej)
- sárgarépa (2 db)
- fehérrépa (1 db)
- zeller (1 kisebb darab)
- burgonya (2 db)
- paradicsom (1 db)
- zöldpaprika (1 db)
- rizs (2 evőkanál)
- tojás (1 db)
- tejföl (2 dl)
- ecet vagy citromlé (2 evőkanál)
- só, bors ízlés szerint
- babérlevél (2 db)
- zöldpetrezselyem vagy lestyán
- tárkony
- víz (1,5 liter)
Elkészítés
A húst kockára vágjuk, majd egy nagy lábasban annyi vízzel feltesszük főni, hogy ellepje. Amikor felforr, a keletkező habot leszedjük a tetejéről.
Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, majd a felkarikázott sárgarépát, fehérrépát és zellert.
Beletesszük a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk, és lassú tűzön főzzük, amíg a hús félig megpuhul.
Hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát, a paradicsomot és a zöldpaprikát.
Beleöntjük a rizst, majd addig főzzük, amíg minden hozzávaló teljesen megpuhul.
Eközben a tojást egy tálban elkeverjük a tejföllel, majd egy merőkanálnyi forró levest hozzáadunk, hogy hőkiegyenlítést végezzünk.
A tejfölös keveréket folyamatos keverés mellett visszaöntjük a levesbe, majd néhány percig még főzzük.
Végül ecettel vagy citromlével ízesítjük, és megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel vagy lestyánnal.
Tipp
Ha igazán autentikus ízt szeretnél, próbáld ki a csorbát füstölt hússal vagy füstölt csonttal! Ettől még karakteresebb és gazdagabb lesz az íze, amitől garantáltan mindenki odalesz!
