A nővérem mindig takarékoskodott, csak a jövőre gondolt, egész életünkben csak veszekedtünk emiatt

A boldogságot nem lehet pénzért megvásárolni, a boldogság belülről fakad. Az a legfontosabb az életben, hogy azt csináld amit szeretsz. Ma egy olyan történetet hoztunk el nektek, amely megtanít arra, hogy itt és most éljük az életünket.

“A nővérem (14 évvel idősebb mint én) mindig veszekedett velem amikor málnát ettem a málnabokorról, mindig azt hajtogatta, hogy a málna lekvárnak való. Eljön a tél és majd meglátod milyen jól fog esni egy kis házi málnalekvár – mondta a nővérem.

Valamilyen okból kifolyólag arra nem gondolt, hogy nyáron is jólesik egy – két kanál lekvár, és az pedig, hogy a gyümölcsöt te magad szedheted le a bokorról az egyenesen leírhatatlan boldogságot nyújt számomra. Tulajdonképen semmit sem volt szabad enni, epret sem, mert abból is lekvár készül, uborkát sem, mert azt is el kell tenni télire savanyúságnak.

A ház az apám nyári üdülője volt, ő vásárolta, de nem igazán szeretett ide kijárni, csak miattam mentünk, mert ugye a gyereknek szüksége van friss levegőre. Az apám csak azért ment ki az udvarra, hogy lebarnuljon, nem szerette a lekvárt, a savanyúságot és más zöldségeket sem igazán.

Mivel én málnát akartam enni a málnabokorról, ezért az apám kijött velem a nyári házába, de a nővéremmel állandóan veszekedtek. A nővérem mindig ideges lett amikor meglátta, hogy azt a gyümölcsöt eszem amit ő télire akar elrakni, nem a jelenben élt, mindig csak a távoli jövővel kapcsolatosan voltak tervei.

Hiányzott valami belőle, az a képessége, hogy ma legyen boldog. Neki szüksége volt arra, hogy félretegyen, hogy mindig legyen valami amihez hozzányúlhat abban a különleges pillanatban amikor megengedheti magának azt, hogy egy kicsit boldog legyen. A legfontosabb dolog pedig az volt a számára, hogy megtiltsa másnak azt, hogy boldog legyen.

Gyerekként tudtam, ha felnövök, nem akarok olyan lenni mint ő. Boldog akarok lenni, a jelenben is, nem csak a jövőre gondolni. Nem akarok mindig veszekedni a szeretteimmel a semmiségek miatt.

Volt egy olyan időszak az életemben amikor komoly depressziótól szenvedtem, akkor mindig azt gondoltam, hogy valamikor boldog leszek, de nem most. Mindig szükségem volt egy nagyon jó okra ahhoz, hogy boldog legyek.

Amikor depressziós voltam akkor féltem a repüléstől, majd megtanultam azt, hogy újra kell csinálnom, a fóbiám nehezen múlt el a megszokásnak köszönhetően. Egy napon elfoglaltam a helyem a repülőn, majd kinéztem az ablakon és megértettem, hogy egyáltalán nem félek, sem a repüléstől, sem attól, hogy lezuhan a gép, sem attól, hogy meghalok, azért mert boldog vagyok. Semmi okom nincs az aggódásra. Nem írtam meg egy regényt sem, nem kaptam kitüntetést, nem találtam fel egyetlen csodaszert sem, de boldog vagyok.

Boldog vagyok és jól érzem magam, szeretem az életet. Málnát eszem a málnabokorról és nyaralni megyek, nem azért mert sok pénzem van, hanem azért mert azt akarom.
Az az igazság, hogy akkor amikor boldog vagy nem félsz sem élni sem meghalni.”