Édesanyám mindig a nővéremet szerette jobban, most nem érti, miért nem akarok segíteni neki

Az apám elhagyott minket amikor megszülettem, biztosan ez volt az egyik oka annak, hogy az anyám nem mutatott szeretetet irántam. A nővérem, nagyon szép, hasonlít édesanyámra, nem csak külsőre, hanem a személyisége is. Ő mindig szeretett a figyelem középpontjában lenni, szeretett beszélgetni, mindig ő volt a társaság lelke.

Én pedig pont az ellentéte voltam, szerettem egyedül lenni, békességben és csendben. Az anyám folyton azt mondta, hogy te semmit nem tudsz megcsinálni, semmit nem fogsz elérni az életben, soha nem leszel sikeres nő. Mindig összehasonlított a nővéremmel, azt mondta, hogy ő mindenben jobb mint én, főleg a megjelenésében. Minden pillanatban éreztette velem, hogy a nővéremet jobban szereti. Már gyerekkoromban azt vártam, hogy egyszer felnőtt legyek és elköltözhessek tőle.

Amikor a nővérem befejezte az iskolát és egyetemre felvételizett, nem sikerült neki, ezért elment dolgozni mint eladónő. Egy napon a munkahelyén megismerkedett a nagy „Ő”-vel.
Az anyám persze nagyon boldog volt, büszkélkedett a lányával.

Az én életem máshogy alakult. Szerencsére nekem sikerültek a vizsgáim, bejutottam az egyetemre. Nemsokkal később felajánlottak nekem egy jó állást. Nem gondolkodtam sokat rajta, elfogadtam, majd elköltöztem egy másik városba. A családomnak nem tetszett mindez, ekkor meg is szakadt a kapcsolat. még csak fel sem hívtak, meg sem kérdezték, hogy vagyok, mi van velem.

Évekig nem is beszéltünk. Egyetlen egyszer felhívott az anyám amikor szüksége volt pénzre, majd azt akarta, hogy költözzek haza és vigyázzak a nővérem gyerekeire. A nővéremet elhagyta a férje, ő egyedül maradt két gyerekkel. Nem sok ideig volt egyedül, talált egy párt magának majd ők ketten elutaztak, a gyerekei pedig az anyámmal élnek.

Visszautasítottam a kérését, nem költöztem haza azért, hogy segítsek neki felnevelni a nővérem gyerekeit. Édesanyámtól ekkor megkaptam, hogy mennyire hálátlan vagyok, felnevelt, etetett, kiiskoláztatott és most ez a hála. Nem hallgattam végig, letettem a telefont és azóta nem beszéltünk. Remek állásom van és végre megtaláltam a tökéletes társat is, nem hiányzik, hogy a családom tovább idegesítsen. Évekig sajnálkoztam amiatt, hogy ilyen a kapcsolatunk, de ma már hidegen hagy.