“Egy takarítónő gyerekéből soha nem lesz igazgató” – mondta régen egy tanárnőnk, de az élet nem őt igazolta!

Az osztályunkban volt egy fiú Misinek hívták, nem volt a legjobb tanuló, de meg sem bukott, nagyon szerette és értette a matematikát.

Részt vett néhány versenyen is, díjat is kapott. Az édesanyja az iskolában dolgozott, mint takarítónő. Misi többször is az iskolában maradt tanítás után azért, hogy segítsen az édesanyjának. Hordta a vízzel teli vödröket, felmosta a padlót és lemosta a falakat. Kezdetben a társai heccelték, ő nem reagált rá, majd lassan mindenki megszokta, hogy Misi néha segít az édesanyjának órák után.

Volt egy ellenszenves biológia tanárnőnk, Ilona néni. Ő olyan nő volt aki arra törekedett, hogy tisztelettudóan viselkedjen azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülei nagyobb beosztásban vannak a munkahelyükön, a többi gyerek pedig nem igazán érdekelte.

Misi nem tartozott a tanárnő kedvencei közé, ha felkészületlenül jött órára vagy zajongott, akkor a tanárnő mindig veszekedett vele és a következőket mondta neki: “Semmi sem fog sikerülni neked az életben, a társadalom szégyene leszel, az olyanok mint te elrontják a körülöttük lévő emberek életét.”

Az osztályban lévő úgymond különleges gyerekekkel mindig szépen beszélt a tanárnő és lojális volt velük. Egyszer egy alkalommal olyan dolgot mondott Misinek ez a tanárnő, hogy még nekem is rosszulesett. “Egy takarítónő fiából soha nem lesz igazgató, egy igazgató fia pedig soha nem fog lesüllyedni a takarítónő szintjére.”

Nemrég volt a 20 éves osztálytalálkozónk, megszerveztük a találkozót a volt osztálytársakkal és meghívtuk a volt tanárainkat is erre a különleges alkalomra. A volt diákok fele sem jött el, de Ilona néni, a volt biológia-tanárnő ott volt. Megöregedett, de a személyisége nem változott, ugyanolyan volt mint régen. Megkérdezte mindenkitől azt, hogy ki mit dolgozik, amikor Misihez ért akkor a következőt kérdezte:

– Misi remélem nem padlót mosol?
– Nem – felelte ő, házakat építek.
– Segédmunkás vagy? – kérdezte a tanárnő.
– Nem éppen, felelte Misi. Van egy építkezési vállalkozásom, én vagyok az igazgató.

Ilona néni arcán rögtön látszott a méreg, az utolsó hátbadöfés az volt a számára, amikor Misi megkérte a saját sofőrjét arra, hogy vigye haza a tanárnőt az összejövetel végezetével. Ilona néni mérges arckifejezéssel szállt be az autóba.