Egyszer a hatalmas metropolisz, New York egyik lakosa talált az ágyában, ahol aludt, egy egész kupac ágat, és ezeken az ágakban hatalmas meglepetésére, nemrég született kettő apró kismókust!
Az asszony nem esett kétségbe, és azonnal felhívta a kis mókusok gondozásával foglalkozó szolgálatot (igen, Amerikában van ilyen szolgáltatás). Ott egy Christina Reyes nevű aktivista válaszolt neki. Christina több mint tíz éve foglalkozik az árván maradt állatok rehabilitációjával.
A férje, Michael segít neki ebben. Christina komolyan foglalkozik ezzel, és már sok apróságnak segített, így tett ezúttal is. A lány erőfeszítései ellenére viszont sajnos csak egy mókus maradt életben. Vagy inkább mókuskölyök, mert tényleg pöttömnyi volt.
A kismókusról kiderült, hogy nőnemű, így Hüvelyk Pannának nevezték el, hiszen a kisállat valóban nagyon aprócska volt. Amikor a mókus felnőtt, nagyon gyönyörűvé vált, azonban Michael és Chris rájöttek, hogy túlságosan megszerették már Hüvelyk Pannát, így egyszerűen nem tudták magukat rábeszélni, hogy szabadon engedjék a kis kedvencüket. Addigra már túlságosan megkedvelték a felcseperedett mókust.
A kisállat iránti nagy szeretet ellenére az aktivisták tudták jól, hogy a mókus egy vadon élő állat, aminek a vadonban van a legmegfelelőbb helye, ezért azt tervezték, hogy egy parkban engedik szabadon a mókust. Azonban Hüvelyk Pannának erről teljesen más véleménye volt. Összegömbölyödött, mint egy vörös gombolyag és sehová sem akart elmenni! Ezt követően Christina és Michael végül is úgy döntöttek, hogy megtartják a mókust.
A Reyes család annyira szerette ezt a kis állatot, hogy néha, tréfásan, még gyermeküknek is hívták. A mókus a gazdáival alszik, és még vicces kalapokat is visel. És, mint bármely állat, rosszalkodik, nem viselkedik a civilizált mókus módján: elharapdálja a drótokat, megrágja bútorokat, és engedély nélkül mászik a hűtőbe. Ezeknek az „élelemszerző túráknak” köszönhetően Hüvelyk Panna már felnőtt, és eléggé jól táplált, kövér mókus lett. Olyannyira, hogy a gazdáinak még szigorú diétára is kellett fogniuk, hiszen a mókusok számára az elhízás rendkívül veszélyes.
Igen, ez a mókus nagyon szerencsés volt, hiszen szerető családra talált, ahol most élete végéig élhet. Különösen szerencsésnek mondhatja magát azért is, mert ez kevés mókusnak adatik meg. Christine és Michael példájukon keresztül azt láthatjuk, hogy nem csak a macskák és a kutyák lehetnek társaink és barátaink!
A fényképeket készítette: Christina Reyes
És te magadhoz vettél volna egy ilyen mókust? Írd meg nekünk a kommentrovatban!
