Fűszerlexikon (fűszerek listája) – tégy minden ételt ellenállhatatlanná!

Ételeink jó ízét a fűszerezés adja meg. Ismerkedjünk hát meg néhány ételízesítő fűszerrel:

Ánizsmag. Hasonlít a köménymaghoz, de íze és illata erősebb. Süteményekhez, mártásokhoz kitűnő, a vadhúsok ízét előnyösen befolyásolja. Babérlevél. Általánosan ismert, alkalmazzuk mértékkel, mert különben kesernyés ízt ad az ételnek.

Borókabogyó. Főleg vadhúsokhoz használjuk, de igen jó másfajta húsokhoz

Bors. Ismert fűszer.

Borsfű. Mártásokhoz, húsokhoz, savanyúságokhoz használható.

Csombor. Káposztába, tökbe, uborkába használják. Próbáljuk meg húsokhoz is.

Fahéj. Főleg italokhoz, süteményekhez, gyümölcskészítményekhez használják.

Fokhagyma. Sok receptünkben szerepel mint ízesítő, aki nem szereti, pótolhatja vöröshagymával és metélőhagymával. A fokhagyma íze kellemesebb, ha nem pirítjuk zsírban, inkább tegyük egész gerezd alakjában az ételekbe, vagy nyersen elkaparva közvetlenül a tálalás előtt.

Gyömbér. Nálunk húsokhoz, levesekhez használjuk, az angolok még ezen kívül sokféle étel ízesítésére.

Kakukkfű. Elfelejtett fűszernövényünk, főleg mártások és húsok ízesítésére ajánljuk, a francia konyha kedvelt fűszernövénye.

Kapor. Közismert fűszerünk.

Koriander. Húsok, halak, saláták, télire eltett savanyúságok ízét emeli.

Köménymag. Levesek, főzelékek, húsok fűszerezésére használjuk.

Lestyán (leustyán). Csorbákhoz, borsokhoz nélkülözhetetlen.

Majoránna. Húsok, főzelékek ízesítésére alkalmazzuk, érdemes főzelékekhez és levesekhez is használni, de csak nagyon keveset tegyünk belőle.

Metélőhagyma (snittling). Levesek, mártások, saláták, körözöttek ízét javítja.

Mustár. A mustárt is érdemes többféleképpen használni ízesíthetjük vele a húsok mártását, a különféle salátákat, előételeket, pástétomokat.

Petrezselyem zöldje. Talán ezt az ízesítőt használjuk a leggyakrabban; ha nyersen, tálalás előtt ízesítünk vele C-vitamin tartalmának jó részét megőrzi.

Pirospaprika. Legkedveltebb és leggyakrabban használt fűszerünk. Amikor az évszak engedi, használjunk mellette vagy helyette zöldpaprikát.

Szegfűszeg. Édességekhez, italokhoz használjuk.

Szegfűbors. Pástétomok, húsok, saláták ízét fokozza, nagyon keveset használjunk belőle.

Szerecsendió. Hús- és csontlevesbe kitűnő.

Tárkony. Főleg a savanyított ételekhez ajánljuk.

Torma. Önállóan is adhatjuk ételek mellé reszelt formában, de kiváló húsok, saláták fűszerezésére.

Vanília. Krémek, fagylaltok, édességek ízesítésére használjuk : tudnunk kell róla, hogy a vaníliás készítményeket nem szabad tárolni, állott állapotban ugyanis igen kedvező tenyésztalaja a veszedelmes paratifusz kórokozóinak (ételmérgezés).

Vöröshagyma. A hagymát a régi időkben gyógyítási célokra is használták. A tudomány az utóbbi évtizedekben igazolta hírét: a hagyma bizonyos sugarakat bocsájt ki, a sugárzás akkor indul meg, amikor a hagymát felvágják és körülbelül 40 percig tart. A reszelt vagy finomra aprított hagymánál még rövidebb a sugárzás időtartama, ezért a hagymát – amennyiben nyersen fogyasztjuk – csak közvetlenül étkezés előtt vágjuk fel és szórjuk a nyers salátára, főzelékfélére, vagy keverjük a körözöttbe.

S végül egy igen ízletes fűszerkeverék, amelyet pástétomok, mártások, húsok, saláták, konzervételek ízesítésére használhatunk. Az alább felsorolt, szárított fűszerféléket finomra törjük és őröljük, majd mindegyikből veszünk egy-egy kávéskanállal : fekete bors, szegfűbors, babérlevél, szárított citromhéj, szerecsendió, kakukkfű, gyömbér, tárkony, majoránna s végül egy mokkáskanálnyi pirospaprika. A fűszereket jól összekeverjük és átszitáljuk, a keveréket légmentesen záródó üvegben tároljuk. A szerecsendiót helyettesíthetjük szegfűborssal vagy feketeborssal.

Az ételek ízesítéséről szólván, nem feledkezhetünk meg a sózásról sem. A só nélkülözhetetlen alkotó eleme szervezetünknek, legfőbb szerepe a vízszabályozás, visszatartja az élethez nélkülözhetetlen nedveket. Ebből következik, hogy az ételek erős sózásának hatására viszont a szervezet feleslegesen sok vizet tart vissza. Ételeinkben a zöldség, a zsiradék, a lisztneműek, a tejtermékek és a húsok napi megszokott mennyisége 4-5 gramm sót tartalmaz, s ha ehhez a főzésnél még hozzáadunk ugyanennyit, akkor elérjük a tíz grammot, amennyi a felnőttek napi szükséglete. A sót – ha a recept nem írja elő másként, különösen a húsféléknél, tegyük a főzés vége felé az ételbe.



Hozzászólások

Mit főzöl ma? Süssünk-főzzünk valami finomat »»»