Az ilyen történeteket olvasva, mindig átfut az agyamon az a gondolat, hogy valójában sok állatban sokkal több emberség van, mint azokban, akiket embernek nevezünk…
Március elején két, egy kilenc és egy tizenhat éves kislány boltba indult. A kezükben a szatyrokon kívül a mobiltelefonjukat is fogták, amin időről időre valamit néztek.
Aztán az egyik útkereszteződés után a két lányt körülfogta egy nyolc főből álló felnőtt társaság. Mindannyian férfiak voltak, koszos, szakadt munkaruhában, láthatóan munkából tartottak hazafelé. Egyikük hirtelen megragadta a kisebbik lány kapucniját és ezt mondta: „Hé kislány, add csak ide a mobilodat!” Szavait tettel erősítette meg, elkezdte kicsavarni a kislány kezéből a telefont.
Az idősebbik lány megpróbált húga segítségére sietni és megütni támadóját a teli szatyorral, de a többi útonálló már őt fenyegette. Hiába kiabáltak mindketten segítségért, a közelben elhaladó emberek közül senki sem sietett a kislányok segítségére! Látva a „zűrös” társaságot, mindenki igyekezett a lehető leggyorsabban kereket oldani a környékről…
„Nagyon megijedtem és nem is tudtam mit kellene tennem. A kislány hangosan felsikított, sírt is, de az emberek közömbösen elsiettek mellettünk…” mondta az iskoláskorú lány.
De hirtelen egy falka kutya jelent meg a közeli építési területről. A kutyák sietve odafutottak az incidens színhelyére és körbefogták a társaságot, majd elkezdtek fenyegetően ugatni a banditákra!
„A házőrzőkutyák szó szerint a segítségünkre siettek, az egyik férfi arcon rúgta a hozzá legközelebb eső kutyát, de az megharapta és folytatta a hangos ugatást.” – mesélték a gyerekek.
Nagy csete-paté keletkezett. A kutyák hangos ugatására többen felfigyeltek és az incidenstől nem messze elhaladó busz is megállt, tele emberekkel.
Amikor a bűnözők rájöttek, hogy szorult helyzetbe kerültek, az aszfaltra dobva a lopott telefont és a szatyrokat, rögtön kereket oldottak.
A kislányokat nagy stresszhatás érte, sőt, egyikük nyakán a kapucni megragadásakor sérülés is keletkezett, olyan erővel rántották meg a gyermeket. Ők pedig nem felejtették el, kik nyújtottak segítséget nekik valójában!
„Úgy döntöttünk a testvéremmel, hogy illő megköszönni a segítséget négylábú megmentőinknek: vettünk kiflit, tejet és kenyeret és ezzel vendégeltük meg a falkát. Nagyon hálás vagyok ezeknek a kutyáknak. Azt viszont továbbra sem értem, hogy az ott elhaladók miért nem voltak hajlandók nekünk segíteni, pedig látniuk kellett mindent, ahogy ránk támadtak. – értetlenkedik a történtek után a lány.
Ez hát eme két lány megmenekülésének története.
