Íme, így talált az én hatalmas „németem” leányt magának!

Fotó: illusztráció

Nemrég nyílt levelet kapott szerkesztőségünk, melynek írója – aki szeretne inkognitóban maradni -, egy nagyon kedves történetet osztott meg velünk, melyet most változtatás nélkül közöljük.

Van egy hatalmas termetű német juhász kutyám, Thor a neve. Annak érdekében, hogy a kutyám kondícióját fenntartsam, minden nap, az időjárástól függetlenül a kutyával speciális tanpályára megyünk. Általában nehéz onnan eljönni, mert mindig csinálna egy újabb és újabb kört.

Egyszerű és olcsó! (kattints ide) mutatunk egy egyszerű és elronthatatlan receptet! Miért nem ismertem hamarabb ezt a receptet?

Nemrég azonban a négylábú barátom futott vagy 10 percig, majd hirtelen már készült is haza. No csak, mi történhetett vele?

Nézem, Thor oldalra sandít, és nyilvánvalóan van valami a szájában. Kivettem a szájából és meglepődtem! De hiszen ez egy cica! Nagyon kicsi, soványka, piszkos, egy szóval szörnyen nézett ki! Ránéztem a macska életmentőjére, beletettem a cicát a zsebembe, és hazamentünk.

Az első dolgom az volt, hogy enni adjak ennek a miniatűr csodának. Az viszont lefetyelni még nem is tudott, így egy fecskendővel csepegtettem tejet a szájába. Aztán megfürdettem szegény jószágot. Thor leült mellé, levegőt is alig vett, és szigorúan figyelte az eseményeket. Akárhányszor a cica nyivákolt, annyiszor borzongott meg Thor. A mosás során megállapítottam, hogy nőstény macskával hozott össze a szerencse. Na, már csak erre volt szükségem…

Végre valahára véget ért a mosdatás, a csöppséget belebugyoláltam egy törölközőbe és feltettem a székbe, hogy kissé átmelegedhessen. Thor odalépett hozzá, nagyon gyöngéden szájába vette a „csomagot” és elvitte a saját kuckójába. Ott óvatosan köré feküdt és csendben maradt. Amíg a cica el nem aludt csak a szemét hunyta le, aztán maga is elaludt.

Elmentem a kisállatboltba, hogy vegyek bolhanyakörvet, tálcát és tálat. Mire hazaértem, a cica már ébren volt, és a padlón kúszott, és Thor, megható módon, szintén mögötte tolta fejét a földön. Azon gondolkoztam, hogyan is nevezhetném el a kis jövevényt. Olvastam az interneten, hogy Thor istennek volt egy lánya, akit Modinak hívtak. Szóval így neveztem el.

Fotó: illusztráció

Most ez a kis bandita szédíti a fejünket, Thor lélegezni sem tud nélküle, ezért a sétától kezdve a munkáig mindenhová magunkkal kell vinnünk a macskát. Nemrégiben az egyik szomszédom átjött, Thor nagyon jóban van vele. Aztán Modi miatt féltékennyé vált, bevitte a sarokba, és nem engedte el magától, amíg a szomszéd el nem távozott.

És valaki mondja ezután azt, hogy a kutyák és macskák ellenségesek egymással!