Nem azért nevelünk gyereket, hogy legyen ki gondozzon öregkorunkban!

Többször hallottuk már, hogy valaki csak azért csinál gyereket, hogy legyen aki öregkorában gondozza. Igaz mostanában ez már nem olyan népszerű felfogás, de még mindig elég sokan vélekednek így, főként az idősebb generáció.

Gyereket nem magunknak csinálunk

Lehet, hogy csúnyán hangzik, de a gyerek nem azért van, hogy felneveljük és ezért elvárjuk tőle, hogy majd gondoskodjon rólunk öregkorunkban. A gyermek szerelemből fogan meg, a mi dolgunk, hogy szeressük, neveljük, de azt nem várhatjuk el, hogy ezért majd ő legyen az öregkori támaszunk.

A gyerekeket önmagukért kell szeretni

A gyerekeket önmagukért kell szeretnünk, nem pedig azért mert ők lesznek azok, akik majd vigyáznak ránk. A kicsik megérdemlik, hogy önzetlenül szeressük őket és a boldogságukat tartsuk szemelőt.

Nem mindegy, hogyan szeretjük a gyerekeket

A mi gyerekkorunkban még sokszor hallhattuk, hogy “Ne vedd ölbe, mert sírós lesz.”  – és ha fordítva történik? Ha azért sír, mert nem vesszük ölbe? A szeretteinket megöleljük, akkor a gyereket miért ne ölelhetnénk? Amikor kiszeretnénk fejezni a szeretetünket, akkor megöleljük a kedvesünket, tehát nem olyan furcsa, hogy a gyereknek is szüksége van rá, hogy érezze szeretik. A régimódi tanácsok tehát nem mindig helytállóak.

A gyerekeink nem az időskori gondozóink

Ha a gyerek kiskorától kezdve abban a szellemben van nevelve, hogy az ő feladat gondoskodni a szüleiről, mikor megöregszenek, akkor kételkedni fog a szülők szeretetében. Azt fogja érezni, hogy ő csak gondozónak kell. A gyermekeket önzetlenül kell szeretni, ne neveljük beléjük, hogy azért cserébe mert mi felneveltük őket, nekik is gondoskodniuk kell rólunk.