40 éves lett a walkman, egy generáció kedvence

Négy évtizede, 1979. július 1-jén dobta piacra a Sony a walkmant, amely rövid idő alatt világhírűvé, és rendkívül sikeressé vált, nem mellesleg megváltoztatta zenehallgatási szokásainkat, és létrehozta a hordozható személyi elektronika fogalmát. Generációk meghatározó emléke, ahogy a megnyúlt, olykor cellux-szal összetapasztott kazettaszalagokat tekergeti vissza ceruzával a kedvenc részeinél, így spórolva a szalagokkal és az elemmel – írja az index.hu.

A walkman ötlete részben Morita Akiohoz, a Sony társalapítójához köthető, aki nagy operakedvelő volt, a zenét pedig gyakori, hosszú útjai során sem kívánta nélkülözni. Ráadásul gyermekei is a nap szinte minden percében zenét hallgattak, és jobb híján a ma már óriási méretűnek tetsző kazettás magnókon vitték magukkal kedvenc dalaikat.

Moritát ezért nagyon felvillanyozta a “könnyen hordozható zene” ötlete, már csak azért is, mert a kivitelezéshez a Sony megfelelő technikai háttérrel rendelkezett. Elvárásai a következők voltak az új termékkel kapcsolatban: Kiváló hangminőség, hordozhatóság, némi strapabírás, és az, hogy tulajdonosa zenehallgatás közben sétálhasson, futhasson, gördeszkázhasson, stb.

A Sony mérnökei első körben nem rajongtak az ötletért. Többek között azt gondolták, hogy senkinek nem fog kelleni olyan magnó, ami nem képes hangot rögzíteni. Az egyik legfőbb ellenérv azonban az elnevezést illette: a japánok alkotta angol szó (walkman) nyelvtanilag ugyanis helytelen, ezért a walkmant országonként különböző neveken hozták forgalomba. Morita azonban egységesítette az elnevezést, amelynek ma már külön szócikke van a szótárakban és a lexikonokban.

Az új eszköz bombasiker lett, minden előzetes várakozást felülmúlva már az első évben több, mint 200 millió darabot értékesítettek belőle. Mivel a megjelenés idején furcsának számított, hogy valaki egyedül hallgasson zenét, a kezdeti darabokat két plusz fejhallgató bemenettel látták el, hogy a zenehallgatás élménye másokkal is megosztható legyen. A digitális zenelejátszók térhódítása miatt 2010-ben a Sony Japánban megszüntette az “ősrégi” lejátszó forgalmazását, a külföldre szánt változatainak gyártását azonban folytatta egy kínai cég bevonásával.

A walkman születésének egy másik története is ismert, amely szerint a Sonynak nem sok köze volt az új találmányhoz, csak annyi, hogy egy jól hangzó történettel magának sajátította ki azt. Ezt a vádat egy Andreas Pavel nevű német mérnök fogalmazta meg, aki saját magát tartja a walkman atyjának. A ma már nyugdíjas férfi 1977-ben kérelmezte a “sztereó öv” nevű hordozható eszköz bejegyzését, melyet pár európai országban szabadalmaztatott is. Végül Nagy-Britanniában terjesztette bíróság elé az ügyét, de keresetét elutasították. A férfi majdnem csődbe ment, hiszen a hosszú pereskedés közel 3 millió dollárjába került. Pavel az USA-ban is perre akarta vinni a dolgot, de a helyi szabadalmi hivatal elutasította szabadalmi kérelmét. Végül a Sony – Morita 1999-ben bekövetkezett halála után – tárgyalni kezdett Pavellel, 2003-ban pedig peren kívül egyeztek meg: a férfi több millió dolláros kártérítést kapott.