Sokan közülünk két okból nem akarnak kutyát tartani otthon: egyfelől alkalmatlan rá a lakásuk, illetve házuk, a másik ok pedig az, hogy valaki a családtagok közül ellenzi, hogy egy állattal lakjon egy fedél alatt.
Ez utóbbi akadályozta a brit Sue-t is. Férje ugyanis hosszú ideig nem volt hajlandó belegyezni, hogy kutya legyen a házban. Véleménye szerint a kutya mindent elront, és megrág, ezen kívül a táplálása is nehéz. Aztán a feleség azzal az ötlettel állt elő, hogy elmegy az állatmenhelyre, és kiválasztja a legkisebb méretű kutyafajtát. Olyat, ami már nem nő tovább, és nem lesz nagy termetű.
A férj végül is beleegyezett. A menhelyen aztán megtetszett neki egy aranyos kis fekete kölyök. Egy kiskutya, amit Yogi-nak hívtak. Valami okból a férfi úgy vélte, hogy a kutyakölyök Jack Russell-terrier fajtájú. Ebben azonban egy óriásit tévedett…
Yogi szó szerint ugrásszerűen növekedett. Hamarosan gigantikus méretű állattá fejlődött. A férfi végül úgy döntött, kideríti, hogy milyen fajtájú kutyát választott. Kiderült, hogy Yogi tulajdonképpen egy német dog. Az ilyen kutyák magassága eléri az egy métert, és több mint hatvan kilogramm súlyúak.
Sue és férje „szerencsésnek” mondhatják magukat. Az Egyesült Királyságban az ő német dogjuk fajtájának legnagyobb képviselője, hiszen a „kisállat” súlya 100 kilogramm.
Most a családban Yogi a legnagyobb étvágyú, nem is csoda, tekintve, hogy jó néhány kiló húst megeszik naponta. Sétálni menni vele is meglehetősen fáradságos, hiszen télen például olyan pléddel kell a hátát letakarni, mint a lovakét, különben megfázna.
Érdekes, hogy Sue férje most már megváltoztatta véleményét, hogy való-e nagy kutya egy házba, és imádja Yogi-t, az órássá nőtt kiskutyát.
