A fiamat úgy neveltem mint egyedüli gyereket, az édesapja meghalt amikor ő 3 éves volt, én pedig csak a fiamnak éltem.
A fiam miután felnőtt úgy döntött, hogy a fővárosba megy dolgozni. Nagyon elkeseredtem amikor elmondta a döntését, mert tudtam, hogy ott egyedül lesz és nekem is nélküle kell élnem, de nem tehettem semmit.
Egy napon megkérdeztem tőle:
– Na és Renáta, vele mi lesz?
– Szakítottunk, mondta a fiam, majd elfelejti őt.
Sajnáltam, hogy így alakultak a dolgok köztük, mert Renáta egy jól nevelt lány volt, nekem is mindig segített és tisztelettudó volt. Egy héttel később a fiam elment, egyedül maradtam, elég jól alakult az élete. Talált egy jó munkahelyet és sok barátja lett, megismerkedett egy lánnyal is akivel lassan az esküvőjükre készültek.
A fiam sűrűn telefonált, de nem tudott haza jönni, egyedül éreztem magam nélküle és vettem egy cicát. A macskát Zefirnek neveztem el, együtt laktunk és vártuk a fiamat.
Egyik este amikor hazafelé tartottam a munkahelyemről egyszer csak valaki utánam szólt.
Renáta volt, a fiam volt barátnője, a karjában egy gyerekkel. Renáta édesanyja két hónapja meghalt, a lány most egyedül maradt a babával.
Miután szakítottak, félt elmondani a fiamnak, hogy terhes. Renáta elmondta nekem, hogy a gyereket örökbe akarja adni, úgy döntött, hogy dolgozni fog majd pár év múlva ismét magához veszi a gyereket. Meghallgattam amit mondott, felajánlottam neki, hogy lakjunk együtt. Lebeszéltem erről az óriási hibáról.
Rövid időn belül rájöttem, hogy ez egy jó döntés volt, az unokám a fiamra emlékeztetett. Renáta főzött és takarított amíg én dolgoztam, nagyon megkedveltem őt.
Egy hónap múlva a fiam telefonon azt mondta nekem, hogy két nap múlva hazajön, nem mondott semmit a jövendőbeli feleségéről, én sem akartam mondani neki semmit Renátáról és a kislányáról, abban reménykedtem, hogy kibékülnek.
A fiam hazajött egyedül, a barátnőjével nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. Behívtam a fiamat a szobába, megmutattam neki az unokámat majd elmondtam, hogy ez a kislány az ő gyereke. Meglepődve nézett rám, majd meglátta Renátát, közelebb ment hozzá és együtt kimentek a konyhába.
Ma már a gyereket együtt nevelik és nagyon boldogok, rövidesen egy nagyobb házba költözünk. Nagyon büszke vagyok a fiamra.
