Három kanadai halász, név szerint Mallory Harrigan, Cliff Russell és Allan Russell négy mérföldre voltak a Labrador partjaitól, amikor különös látványban volt részük. A hullámok a nagy jéghegyet úgy formázták át, hogy a vízfelszín feletti része egy hatalmas bálnafarokra hasonlított. És ezen a természet alkotta jégből formált bálnafarkon egy élőlény ült. A Ketkes szerkesztősége tagjai is elsőként egy fókaborjúra gondoltak, de a valóság ennél sokkal fantasztikusabb!
Ezt a csodálatos jéghegyet pillantották meg a halászok
Közelebb érve látszik, hogy a jéghegynek bizony utasa is van! De mi lehet az?
Teljesen logikusnak tűnik: amerre a szem ellát, tenger, íme, egy jéghegy; ez csak egy fókaborjú lehet.
Ez azonban nem fóka volt, hanem egy róka! Egészen pontosan egy sarki róka, ami lassú éhhalálra volt ítélve az úszó és egyre fogyó jéghegyen sodródva a tenger árjával. A halászok nyilván nem tudták otthagyni szegény állatot, így megpróbálták megmenteni a kis teremtményt, de az sehogy sem akart a hajóba mászni. Egy kicsit harcolni kellett vele és helyenként a jeget összetörni, hogy fedélzetre tudják venni a szerencsétlenül járt állatot. Ezután betették egy dobozba, ekkor derült fény arra is, hogy az állat igencsak legyengült állapotban van.
Habár nem volt sebesülés rajta, de a sarki róka állapota egyértelműen jelezte, hogy sokat szenvedett, mire megtalálták. Valószínűleg az történhetett, hogy élelem után kutatva felmászott egy jégtömbre, ami viszont megrepedt és elvált a szárazföldtől. Ekkor esett halálos csapdába szegény róka.
Az első 5-6 órában a róka egyáltalán nem evett semmit, csak feküdt a dobozban.
De aztán felbátorodott és felfalta azt a pár virslit és kekszet, amit a halászhajó személyzete adott neki.
A halászok szabadon engedték a tengert látott rókát a szárazföldön. Mallory azt is elmondta, hogy szabadon engedésének környékén a róka hamar talált magának egy megfelelő vackot egy elhagyott kutyaházban a William-öböl közelében, valamint, hogy néha azért jön errefelé, hogy a rókát megetesse.
