Nem egyeztem bele abba, hogy élettársi kapcsolatban éljünk, próbáltam a páromnak mindezt szépen elmagyarázni azért, hogy ne veszekedjünk a téma kapcsán.
Tibor 10 hónapja udvarol nekem, elég sűrün beszél arról, hogy családot és gyerekeket szeretne, csak előbb jobban meg kellene ismernünk egymást.
Nem mondta konkrétan azt, hogy éljünk élettársi kapcsolatban, csak úgy beszélt erről a dologról, hogy megértsem mit szeretne. Én nem egyeztem bele, visszautasítottam a javaslatát.
– Én ellene vagyok annak, hogy együtt lakjunk, mert számomra ez azt jelenti, hogy még nem vagy abban biztos, hogy én vagyok a megfelelő partner számodra.
– Persze, hogy te vagy a megfelelő társ, kiveszünk egy lakást és elköltözünk együtt albérletbe.
– Akkor pedig nincs értelme csak úgy együtt élni – mondtam én, ha mind a kettőnknek a házasság a célja.
– Értelek.
Azt hiszem lezártam ezt a témát mert Tibor azt mondta, hogy gondolkodik a dolgon.
Kicsit féltem attól, hogyan fog reagálni, de tudtam azt is, hogy büszke férfi, kezdtem egyre jobban megbízni benne.
Ezután a beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Egyes emberek szerint az élettársi kapcsolat arra jó, hogy a partnerek jobban megismerjék egymást mielőtt összeházasodnak. Mások szerint pedig az élettársi kapcsolatnak az az előnye, hogy kevesebb a fizetnivalójuk, függetlenek lesznek a szülőktől és jól érzik magukat egymás társaságában. Nem akartam egy olyan férfival élni, aki nem tudja, mit akar. Úgy tűnik jól döntöttem!
