Egy angol lelkipásztor így szólt egy este a sekrestyéséhez.
– Észrevette már azt a rongyos öregembert, aki minden délben bemegy a templomba, de rögtön ki is jön? A parókia ablakából szoktam figyelni. Őszintén szólva, kicsit nyugtalanít a dolog, hiszen a templomban értékes tárgyak is vannak. Próbálja meg kikérdezni, kicsoda, micsoda.
Másnap a sekrestyés megvárja a látogatót, és megkérdi tőle:
– Mondja, barátom, miért jár ide nap mint nap délben?
– Imádkozni jövök – feleli nyugodtan az öreg ember.
– Ugyan! Hiszen nem is tölt el annyi időt a templomban, amennyi alatt el lehetne mondani akár egy Miatyánk-ot! Éppen csak elmegy az oltárig és már ki is jön. Megfigyeltem.
– Igen – válaszolja a szegény öreg -, de én nem tudok hosszan imádkozni. Ezért minden délben eljövök, és csak annyit mondok Neki: Jézus, én vagyok itt, Simon! Tudom, rövid ez az imádság, de úgy érzem, Ő meghallgat engem.
Nem sokkal ezután az öreg Simont elgázolta egy autó, és kórházba került.
– Hogy lehet az, hogy maga mindig ilyen boldog, miközben súlyos sérülései vannak- faggatja egy ápolónő.
– Hm, tudja, a látogatóm miatt – feleli az öreg.
– Látogatója?! – lepődik meg a nővér – Még nem láttam magánál látogatót soha! Mikor szokott jönni?
– Minden délben – felelte az öreg. – Megáll ott az ágyam végében, és azt mondja: Simon, én vagyok itt, Jézus.
Ha majd tudunk a lelkünk mélyéig megrendülni a Simonok naiv tiszta hitén, s nem azt firtatjuk, hogy Simon megtért-e, áldott életet él-e, hogy csak külsőségekben gyakorolja-e a vallást vagy vallásgyakorlata élő hitből fakad-e, hanem meglátjuk benne a szenvedő embert, s a szenvedő emberben Krisztust. – Ha majd le tudunk guggolni a porba a bűnös asszony mellé. – Ha nem felejtjük el, hogy Jézus Krisztus az utolsó éjszakán nem a tanítványok fejét, hanem lábát mosta meg, s tudunk mi is lábmosók lenni,
Akkor – de csak akkor! – majd méltók leszünk – minden méltatlanságunk ellenére-, hogy Jézustól megkapjuk a gyógyító szó, a vigasztaló lelkigondozás ajándékát.
S akkor majd eszközei, gyógyító, vigasztaló eszközei leszünk Jézus Krisztusnak ebben a nagyon is beteg és vigaszra váró világban.
Debrecenyi Károly István
http://www.refdunakeszi.hu/tanitasok/tanitasok/11-diakonia.html
