Egy reggel a thaiföldi Surachet Klaevkala, ahogy általában minden reggel, munkába indult. Útja egy új építkezési területen vezetett keresztül, ahonnan csendes, szánalommal teljes nyafogás ütötte meg a fülét. A fiatalember hallgatózott egy kicsit, majd megtalálta a hangok forrását: azok egy kis, sárral töltött kútból jöttek. Belenézett, és meghatározhatatlan teremtményeket látott, amelyek már alig mozogtak a ragadós sárban. A BIDISTA szerkesztősége elárulja kedves olvasóinak, mi történt ezután:
A furcsa kis állatok leginkább patkányokra hasonlítottak. Vagy mongúzkölykökre. Lehetetlen volt meghatározni, milyen állatok lehetnek a sár miatt, így Surachet lemászott a kútba, és kihúzta mind az öt kis állatot. Felhozva őket a felszínre, nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az állatkák kiskutyák, de olyan sárosak voltak, már-már alig tudtak mozogni is a rájuk rakódott sárrétegtől.
Míg Surachet a sűrű sárból kimosdatta a kutyákat, azon gondolkozott: vajon hogyan juthattak oda? A kiskutyák nagyon kicsik voltak, lehetséges, hogy csak néhány naposak, legfeljebb egy hetesek. Az anya kutya valószínűleg egyenesen ezt a helyet választotta ki kuckónak, de azzal nem számolt, hogy a monszun beköszöntével a kis kút megtelik sárral. Egyébként nem volt semmi nyoma, hogy az anyaállat a közelben lett volna, a kutyakölykök gyomra viszont szemmel láthatóan korgott az éhségtől. Elképzelhető, hogy az anyaállat azt hitte, hogy a kölykei a sárba vesztek és ezért hagyta őket magukra. A férfi mindazonáltal úgy döntött, hogy felneveli őket.
A sártól megtisztított kölykök elképesztően puha bundájúak, immáron kapnak rendesen enni is, így játékosak és nagyon aranyosak. Egy idő után Surachet egész családja tudomást szerzett a kutyákról és sokat segítettek azok gondozásában. Ezen felül a család úgy döntött, hogy mind az öt ebet megtartják maguknak, mert jövetelüket jó jelnek tekintették.
Tetszett ez a cikk? Ha igen, ne felejtsd el megosztani barátaiddal, ismerőseiddel sem!
