Jó pár évvel ezelőtt veszett el és azóta reménytelenül keresem:
- a becsületet;
- az emberekbe vetett hitet;
- a bizalmat;
- a munka értéket;
- az önzetlenséget
- a segítőkészséget;
- az udvariasságot
- a tiszteletet;
- az igaz szavakat és az egymás iránti szeretetet.
Az élet egyik szépsége az, hogy bár sok mindent elveszíthetsz, de azt sosem, amit te adtál másoknak. Amint ezt megérted, rájössz,hogy életed valódi minősége azok szívdobbanásában rejlik, akik hálásak azért, hogy te létezel.
Túl kell magad tenned mindenen ami bánt, az igazságtalanságokon, a hazugságokon, mert csak a lelked mérgezed. Ne változz meg, maradj igaz, amilyen voltál. Akinek fontos vagy, azoknak mindig az is maradsz.
Felejtsd el és kerüld azokat, akik nem vállalnak fel.
Az ő hibájuk, nem a te szégyened. Legyél olyannal, aki ki áll érted és melletted, aki nem tagad meg és le, aki nyíltan felvállal és büszke rá, hogy ismer téged…
Ne aggódj amiatt, hogy valaki nem szeret téged.
A legtöbb ember még önmagát sem képes szeretni.
Ellenséget nem szándékosan szerzel.
Gyakran az irigység teremti őket!
A világ hemzseg a csodáktól, csak figyelni kell és rájuk bukkanunk.
Aki hinni akar a csodákban, annak egy hópehelynyi is elég, de aki nem akar hinni bennük,
annak egy hegyni sem elegendő.
Nincs sok emberre szükségem az életben.
Csak néhány igazira. Akik pont azért szeretnek, becsülnek Engem aki vagyok.
Nem mindenki azért zárkózott, mert ilyen a természete.
Van, aki így próbálja megvédeni magát, mert túl sokat sérült az emberek miatt.
