A gyermekek teszik boldoggá az életünket, szülőnek lenni csodálatos, de nem csak ebből áll az élet. Ezt érdemes megjegyezni, hogy az időskorunk is boldog legyen.
Élt egyszer egy hölgy, aki férjhez ment, majd megszülte első gyermekét, a férjével nagyon boldogak voltak. Alig két évvel később megszületett a második gyermekük. Az édesanya nevelte a gyermekeket, főzött és vezette a háztartást, apa pedig dolgozott.
Teltek az évek, a gyerekek egyre nagyobbak lettek. Anya feladta a karrierét és a hobbijára se jutott túl sok ideje. A napjait kitöltötte a gyereknevelés. Óvoda, iskola, edzés, különórák és akkor a konyhai teendőkről még nem is beszéltünk. Mindent megtett a családjáért, de eközben teltek az évek. A gyermekek felnőttek, az egyik fiú családot alapított és külföldre költözött, a másik fiú pedig egy másik városba ment. Apa dolgozott és tovább építette a karrierét.
Anya otthon volt, de a ház üres volt. Megszokta, hogy főz, mos, mindent megad a családjának, megpróbál csodás otthont varázsolni a férjének és a gyermekeinek. Most azonban úgy érezte már nincs rá szükség. Eddig boldoggá tette, hogy finom ebéddel várja a családját, örült a gyermekei sikerének, de most olyan üres lett minden. Ekkor eszébe jutott, hogy fiatalkorában mennyire szeretett kirándulni, hogy hivatást akart, nem csak munkát. Most pedig egész nap otthon van és úgy érzi semmit sem tesz.
Minden szülő szereti a gyermekét, de meg kell értenünk, hogy gyorsan felnőnek és ekkor kirepülnek. Ők nem akarnak ezzel rosszat a szüleiknek, egyszerűen csak felnőttek és saját életre vágynak. A szülőknek erre már a gyermekeik első éveiben fel kell készülniük. Ha nem csak a gyereknevelés köré építjük az ételünket, ha nem mondunk le a karrierről, ha örömet tudunk találni a házasságunkban, a családunkban, a hobbinkban, akkor sokkal könnyebben megértjük, hogy a gyerekek egyszer kirepülnek.
A gyerekeket szeretni kell, hiszen ők teszik boldoggá az életünket, de el kell fogadnunk, hogy hamar felnőnek és nem hagyhatjuk, hogy az életünk üres legyen. Örüljünk a családunknak, töltsünk minél több időt a házastársunkkal, utazzunk, szeressünk, nevessünk, éljünk.
Amikor lehetőség van rá, találkozzunk a gyerekeinkkel, örüljünk neki, hogy családjuk van, szeressük az unokáinkat, de engedjük meg, hogy felnőjenek. Érdemes erre időben felkészülni és akkor nem fájdalommal éljük majd meg, hanem boldogsággal teli szívvel, mert megtanulunk örülni a gyermekeink sikerének és boldogságának.
Ne mondjunk le a karrierről, az utazásról, a házastársunkkal töltött meghitt pillanatokról, a kikapcsolódásról azért mert gyermekeink születtek. Éljünk teljes életet és így az idős korunk is sokkal boldogabb lesz.
