Barátságtalan téli időben mindannyian vágyunk napfényre, színekre, ízekre és illatokra. Bár már elkezdődött a február, ha kinézünk az ablakon, maximum az etetőkön tartózkodó madarak színeiben gyönyörködhetünk, illetve az ő hangjaikat hallgathatjuk. Ha viszont a képzeletünket is segítségül hívjuk és a könyvespolcról, vagy a könyvtárból leemeljük a Provence trilógia első kötetét a Peter Mayle által jegyzett Egy év Provence-ban címűt, máris megélhetjük a nyarat. No meg a telet.
Ha kinyitunk mellé egy üveg vörösbort, akkor bekuckózva, a kinti ónos esőnek, hónak, fagynak, olvadással járó sárnak fittyet hányva máris Dél-Franciaországban lehetünk. Végig kísérhetjük egy angliai fiatal pár költözését, életmód és gondolkodásváltását. Hogyan élik meg a költözéssel, a változással járó meg sem gondolt eseményeket. Mi történik, ha letörik a csap, vagy ha kőasztal kell a kertbe. Aminek aztán szerepe is lesz, hiszen a sajt, a bor a szőlő és a finom franciás ételek szinte minden oldalpáron megjelennek. Megtanulhatjuk az ételek elkészítését is, bár a szarvasgomba nem biztos hogy valamennyiünk kamrájának mélyén ott lapul. Peter Mayle meginvitál életébe és egy teljeses éven át végig követhetjük hogyan sikerül boldogulni az új élet az új ízekkel. Megtudhatjuk hogyan képes egy kisvárosban 17 pékség működni és fennmaradni. Megélhetjük, hogy a „kenyér – és süteménysütést és evést kisebb vallási ceremónia szintre emelték”. Ebből aztán kiderül miért is vékonyak a francia nők, miért is képesek sokat enni, mégis vékonyak maradni.
Földrajzi és gasztronómiai utazás ez a kötet, melyet aztán követhetnek a trilógia következő részei. Ami pedig mindennél fontosabb, hogy nem filmvásznon látjuk, hanem a saját Oscar-díjas rendezőnk irányításával vehetünk részt a cselekményben. Fantáziánk mozija itt sem fog cserbenhagyni.
Tanácsos azonban vacsora után elkezdeni az olvasást. Közben egy pohár bor, vagy egy kis csoki csipegetése mindenképp ajánlatos, semmiképp sem a bűn lejtője.
