Lemondok arról, hogy felnőtt legyek, újra 6 éves akarok lenni!

Van olyan személy akinek többször is megfordul a fejében, hogy felmondjon a munkahelyén, de előbb elmondja a kollégáinak mindazt ami bántja.

Olyan esetek is vannak amikor valaki egy szokatlan dolog miatt akar felmondani a munkahelyén, ma egy ilyen férfi levelét hoztuk el nektek.

“A tudomásotokra hozom, hogy le akarok mondani a felnőtt ember státuszomról, különböző okok miatt.

Miután részletesen átgondoltam a szituációt elhatároztam, hogy visszavonulok és úgy fogok viselkedni mint egy 6 éves gyerek, azokat a dolgokat fogom csinálni amit valamikor gyerekkoromban.

Színes krétával akarok rajzolni a házunk előtti járdára, akkor amikor a felnőtt emberek dolgozni mennek, és azt akarom, hogy ne érdekeljen az, hogy mennyit idegeskednek ameddig várják a járművet amellyel munkába mennek és minden percük ki van számolva.

Büszke akarok lenni a piros rolleremre anélkül, hogy azon aggódnék milyen összeget kell fizetnem biztosításra az elkövetkezendő évben.

Őszintén akarom hinni, hogy a Tic-Tac cukorkák jobbak mint a pénz, mert azokat meg lehet enni.

Egy fa árnyéka alatt akarok feküdni, egy pohár limonádéval a kezemben, a felhőket nézve és csodálkozva azt kérdezni, hogy a felnőttek miért nem ezt csinálják.

Vissza akarok térni a régi időkbe, amikor az élet egyszerűbb volt. Amit akkor tudtam: hét szín, öt vers, tíz darab számjegy és az anyám hangja aki az asztalhoz hívott amikor éhes voltam.

Vissza akarok menni az időbe oda, ahol nem érdekelt milyen kevés dolgot tudok, mert nem is tudtam róla, hogy milyen keveset tudok.

Azt akarom hinni, hogy minden ingyen van ezen a világon, vagy legalább is annyiba kerül mint egy fagyi.

Felnőttem és azt sem tudom mikor ébredtem rá erre valószínű, hogy egy tévedés volt, bocsánatot kérek.

Így megtudtam azt amit nem kellett volna: háborúk, szegény gyerekek és éhes gyerekek, válások, pénz nélküli szenvedő emberek, harag, pletyka…

Mi történt azokkal az időkkel amikor úgy tudtuk, hogy a halál olyan mint egy mese, mert csak az öreg királyok halnak meg, hogy a fiatal hercegek üljenek a trónra?

Hol vannak azok az évek amikor a legrosszabb dolog az lehetett, hogy nem választanak be a focicsapatba?

Vissza akarok térni abba az időbe amikor minden gyerek hasznos könyveket olvasott, amikor a zene nem volt mérgező, amikor a tévében hírek és családi filmek voltak, erőszak és mindenféle bűnös film nélkül.

Rajzfilmeket akarok, vidám történeteket és azt akarom, hogy anyám mesét olvasson nekem.

Milyen jó volt amikor hittem a naivitásomban, azt hittem, hogy mindenki boldog körülöttem, mert én az voltam.

Megígérem, hogy amikor ismét átveszem a gyerekkori énemet akkor a délutánokat fáramászással és biciklizéssel fogom tölteni és Robinson Crusoet fogok olvasni a levelekből és gallyakból készült kis házamban a kertvégén.

Megígérem, hogy nem fog érdekelni a lakás törlesztőrészlete, a telefonszámla, a villany, a gáz, a víz, a szemét, a kábeltévé díja, a biztosítás az autóra és az egészségbiztosítás, az éves adók, a bankkártyák, a levágatlan fű, a vírussal fertőzött számítógép és az sem, hogy az autót szerelőhöz kell vinni.

Biztos lehetsz abban, ha megkérdezik tőlem azt, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt fogom mondani, hogy gyerek akarok maradni.

Nem kell akkor dolgozni mennem amikor még aludnék, nem nézek híreket arról, mennyi rossz történt a világban. Nem hallgatok pletykákat a körülöttem lévőktől, nem lesz hátgerincsérvem, elveszett szemüvegem, drága gyógyszerek és porcelánból készült fogak.

Kész feladom! Lemondok a felnőttkoromról, a vidámságban akarok hinni, a mosolyban, egy olyan világban ahol az adott szót betartják, az igazságban, a békében, a megvalósult álmokban, a jó angyalokban és az Isten képére hasonlító emberekben.

Hat és fél éves akarok lenni ismét.

Legyetek ti nagyok és fontosak, elfoglaltak és aggódóak. Én kicsi akarok lenni!”