Még a legkitartóbb ember is megunja, hogy folyton erősnek kell lennie, mert ezt a hatalmat nem születésekor adták neki. Megtanult ilyennek lenni, számos nehézséggel és akadállyal szembesülve, amelyeket elsősorban önmagában kellett leküzdenie.
Még a legerősebb ember is érezheti magát kimerültnek. Még a merész és kitartó is belefáradhat mások gondozásába. Még néha ők is el akarnak menekülni, akár egy rövid időre is, a korábban általuk választott önálló életből, a megoldandó összes probléma, az elvégzendő munkák elől.
Belefáradnak abba, hogy mások állandóan rájuk támaszkodnak, így nincs olyan ember, akire ők támaszkodhatnának. Még azt sem tudják mondani, hogy nem tudnak semmit sem csinálni, mert az egész világ tőlük és csak tőlük vár valami más hozzáállást. A körülöttük levő emberek azt várják el, hogy ők mindig „harcra készen” álljanak.
Még a legerősebb embernek is szüksége van szeretetre és kötődésre. Senki sem szereti egyedül érezni magát. Senki sem szereti, ha elutasítják. Az erős emberek sokszor egyáltalán nem akarnak hősök lenni. Néha még nekik is szükségük van valakire, aki „megmenti” őket, vagy legalábbis velük van. Szükségük van valakire, olyanra is, akit a legjobb barátjuknak vagy partnerüknek tekinthetnek. Valaki, akivel együtt felfedezhetik azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket egy igazán odaadó ember meg tud tenni.
Mert a legerősebb ember számára is van túl nehéz teher. És általában ez akkor fordul elő, amikor megfeledkezik magáról, mivel túl sokáig kell erősnek lennie. Amikor nem tud kikászálódni sem az ágyából, mert teste, szíve és lelke nehézségekkel van tele. Amikor minden, amit épített, szétesik, összeomlik, és senki sem tud segíteni neki.
Még a legerősebb embereknek is szükségük van pihenésre, és ekkor átmenetileg át kell adniuk a kormányt másoknak. Le kell lassítaniuk és feltöltődniük, hogy ne merüljenek ki véglegesen és ne semmisítsék meg magukat. Nyitniuk kell a változások felé, és hagyni, hogy mások is tegyenek értük valamit, ne csak ők másokért. Mert az erős embereknek valójában nincs semmilyen szupererejük. Ők is emberek, és ezzel nekik is tisztában kell lenniük.
Végül a legkitartóbb ember is megunja, hogy folyton erősnek kell lennie, mert ezt a hatalmat nem születésekor adták neki. Megtanult ilyennek lenni, számos nehézséggel és akadállyal szembesülve, amelyeket elsősorban önmagában kellett leküzdeni.
És még ő is vágyakozva gondol vissza azokra az időkre, amikor ő is csak egy ember volt, amikor az emberek és a körülmények még nem tanították meg neki, hogy erősnek kell lennie, és csak önmagára tud támaszkodni.
