Az ismerősömnél áll bál, a nagymama nem akar vigyázni az unokákra. Az anyai ági nagymama kénytelen lenne felmondani a munkahelyén, ezért csak abban az esetben vállalja az unokák felügyeletét, ha ezért rendes fizetést kap. A nagypapák kategorikusan elzárkóztak a felügyelet alól, arra hivatkozva, hogy ők még fiatalok és van saját életük. A barátnőm dühös, mert erre nem számított…
Nem tud munkába állni, és nem akar vitatkozni a szüleivel.
Az anyukája 46 éves, nővérként dolgozik a kórházban. Az idősebb unokát, aki 3 éves időnként hétvégenként magával viszi, a lánya Eszter az újszülöttel marad, bár azt tervezte, hogy az édesanyja fog a gyermekekre vigyázni és ő vissza tud menni, dolgozni. Az anyukája megmakacsolta magát, még fiatalnak érzi magát, nem szeretne otthon ülni, még szabadságra vágyik. Úgy tűnik, hogy ezt a fizetés dolgot azért találta ki, hogy ne kelljen vigyáznia a gyermekekre.
A nagypapáknak nincs ellenérvük, már mindketten nyugdíjasok, és alkalmanként vállalnák is az unokákat, de folyamatosan nem hajlandók a gyermekfelügyeletet vállalni, azzal érvelnek, hogy nem akarnak állandóan otthon maradni, a feleségeikkel szeretnének együtt utazgatni, az unokák nélkül.
Eszter szerint a nagymamák „fenn hordják az orrukat”, pedig régen ők is az édesanyjukra bízták a gyerekeiket, ezt én miért nem tehetem? Idézem: „Engem is a nagymamám nevelt fel, amiért a mai napig imádom őt, számomra ő volt a legkedvesebb, a leggondoskodóbb, és a szülők pedig arra hivatkoznak, hogy még nem éltek eleget. Amikor majd pelenkázni kell őket, akkor én is így fogok a dolgokhoz viszonyulni.”
Nem tudom, hogy mit mondjak erre, az édesanyám végig dajkálta a lányomat, én dolgoztam és másképp el sem tudtam képzelni az életem. Valószínűleg én sem szeretnék folyamatosan az unokákra vigyázni, és ezt szégyellem beismerni a lányom előtt. Furcsa, miért is? Lehet, hogy a nevelésben változott valami, vagy más lett az élet, és az emberek 50 évesen kezdenek teljesen életet élni. Mit gondolsz, valóban szégyenletes – ha nem akar az unokáira vigyázni?
Megértem Eszter gondját, de sajnos nem tudok rajta segíteni, én az édesanyjával értek egyet, át kellett volna gondolni még a második gyermekvállalás előtt.
