Könnyű valakit szeretni, ha a szerencsétlenségek és a nehézségek elkerülnek minket. Azonban a való életben a párok kapcsolatát legalább egy alkalommal próbának veti alá az élet.
A Bidista.com szerkesztősége összegyűjtött tíz rövid történetet olyan emberekről, akik szerelme kiállta ezt a próbát.
1. Egy este rádöbbentem, hogy mennyire szükséges egy nőt szeretni. Egy aluljáró lépcsőjén segítettem egy idősebb hölgynek felcipelni a táskáit a földfelszínig. Hálás köszönetet mondott, majd egy kis habozás után megkért, hogy kísérjem el hazáig, pontosabban a házuk udvaráig. Kiderült, hogy a segítségemre azért volt szükség, hogy gyorsabban odaérjünk, hiszen ennek a hölgynek a férje mindig elé ment, várta, amikor az elhagyta a házat. Amikor odaértünk, megláttam az idős férjet, egy öregurat, aki gyakorlatilag vak volt már és a botján támaszkodva várta a feleségét. Mindig elébe ment feleségének, hogy segítsen neki a bevásárlás utáni nehéz szatyrokat hazavinni. Rögtön eszembe ötlött, hogy ezzel a gentleman-nel szemben saját lustaságom miatt hányszor utasítom el barátnőm kérését, hogy menjek elé, mikor a boltból jön, vagy az elővárosi vonatról száll le.
2. 19 éves voltam, amikor elveszítettem a lábaimat. Aztán találkoztam egy lánnyal, akivel egymásba szerettünk. Egyszer aztán fogta magát és elutazott külföldre, mondván, pénzt keres a közös életünkhöz. Igazából hinni akartam neki, de azt gondoltam, hogy hazudik. Ezután nem sokkal azt mondtam neki, hogy szakítsunk, jobb lesz neki úgy. Eltelt pár hónap, otthon ültem, amikor szólt a csengő. Vettem a mankókat, odatopogtam az ajtóhoz, kinyitottam és ledöbbentem: ott ált ő! Még fel sem ocsúdtam, amikor kaptam egy jókora pofont, de olyat, hogy majdnem elestem. Miután leültünk a szobában, átölelt és a következőt mondta: „Te butus! Én nem előled menekültem külföldre! Holnap megyünk a klinikára és megnézzük, melyik lábprotézis lesz jó neked. Az arravaló pénzt megkerestem külföldi munkával. Újra tudsz majd járni!” Ebben a pillanatban elakadt a lélegzetem, a torkom kiszáradt és nem tudtam mondani egy árva szót se, csak szorosan átöltetem és sírtam.
3. A nővérem férjhez ment. A férje egy meglehetősen szeszélyes embernek tűnt, gyakran vágott grimaszokat és mondogatta, hogy ő ezt nem fogja megenni: a húst a nővérem nem úgy vágta, ahogy ő szereti. Ekkor arra gondoltam, mennyire más volt a nővérem előző párja: amikor az csirkemájat készített, a fiú mindig mindet megette, megjegyezvén, hogy ilyen finom májat még életében nem evett. Aztán kiderült, hogy allergiás a májra, de a nővéremet túlságosan is szerette, mintsem, hogy megbántsa.
4. A feleségnek a szülés után rohamosan romlani kezdett a látása. Már a terhessége előtt is szemüveges volt, de utána a helyzet egyre csak rosszabbodott. Egyszerűen rossz volt nézni, hogy kínozza magát. A férj erre másodállást vállalt és az internetet bújta újabb és újabb munka után kutatva. Egy éven keresztül úgy dolgozott, mint egy igásló, se éjjele, se nappala nem volt. De végül is sikerült! Össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy a felesége lézeres szemműtétje elvégezhetővé vált. A feleség nemrég jött haza a kórházból, mindenki nagy meglepetésére. A férjet nem érdekelte többet az átdolgozott nehéz év, a munkával töltött éjszakák. Most van egy szép, egészséges fia és egy boldog felesége. És számára ez a kettő a legfontosabb.
5. 18 éves koromban az orvosok egy kisebb daganatot diagnosztizáltak az agyamban. Azt gondoltam, hogy rák és hamarosan meghalok, ezért mondtam a barátomnak, hogy megértem, ha elhagy. Viccesre fogta a dolgot és azt válaszolta, hogy legközelebb, ha felvetem ezt a kérdést újra, birokra kelünk (ő ugyanis birkózó) és ha én kétvállra fektetem, ő elhagy. Végül is megállapították, hogy a daganat jóindulatú. Most 21 éves vagyok, immáron két éve házas a birkózó férjemmel, akivel egy leánygyermeket nevelünk. Sosem fogom elfelejteni azt, amilyen őszintén mellettem állt azokban a nehéz időkben.
6. Az utóbbi időkben édesanyámnak szívproblémái vannak, ezért már egy hete vele is lakom, hiszen édesapám egy hónapja kiküldetésen van. Tegnap kellett volna visszajönnie. Este a konyhában ültünk, ránéztem anyámra: vékony, sápadt volt, de gyönyörű. Az arcán természetfeletti nyugalom, de kezei remegtek. Aztán meghallottam, amint kulcsok zörögnek a zárban, végre hazatért édesapám. Édesanyám futott az ajtóhoz, átölelte és valami érthetetlent mondott neki. Édesapám magához szorította; én csak álltam tőlük távolabb és mosolyogtam. Mi ez, ha nem a szerelem? A leghatékonyabb gyógyszer a világon.
7. Megismerkedtem egy fiúval az interneten. Vidámnak, nagyon okosnak és jóindulatúnak tűnt. Ezen kívül ráadásul nagyon jóképű is volt. Pár évig a skype segítségével beszéltünk. Rájöttem, hogy én bizony beleszerettem. Viszont ő semmiképpen sem akart velem találkozni. De én ragaszkodtam hozzá, hogy ennyi idő után találkozzunk, és elutaztam hozzá, bő ezer kilométerre. Kiderült, hogy ez a fiú mozgáskorlátozott. Nem tud járni. Együtt töltöttünk három hónapot. Nemsokára az anyakönyvvezetőhöz megyünk, össze fogunk házasodni. Ő számomra a legjobb, ő az én X-professzorom!
8. Sajnos terméketlen vagyok. Az első lány, akivel együtt az első komoly kapcsolatom volt, sokáig nem is tudott erről, mert nem mondtam meg neki, féltem, hogy ha megmondom, elhagy. Ez pontosan így be is következett. Egy évig depressziós voltam, aztán volt még pár futó kapcsolatom. Körülbelül fél évvel ezelőtt találkoztam egy lánnyal, akibe rögtön beleszerettem. Sokáig neki is elhallgattam a problémámat, de tegnap este elmondtam neki. Felkészültem mindenféle reakcióra. Ő azonban rám nézett és azt mondta, hogy ez esetben az árvaházból lehet gyermeket szerezni. Elsírtam magam; őt akarom a feleségemnek!
9. Nemrég elköltöztünk Szentpétervárra, ott vettünk egy lakást. Elkezdtük a lakás felújítását, melynek során a padlót felszedve egy résben leveleket találtunk. Ezeket egy Anna nevű nő írta férjének, Jevgenyijnek. A levelekben leírja, hogyan él három gyermekével a leningrádi blokád ideje alatt, hogyan próbálják túlélni a nehéz időket, bízva abban, hogy a város nem esik majd el, hogyan várja a találkozást a férjével. „Nagyon várunk téged, drágám! Többet nem tudok írni, mert elfogyott a ceruzám, de továbbra is gondolunk majd rád! Nézz az égre és gondolj te is ránk, mint ahogy mi is rád!”
10. Találkoztam egy szép, de tipikusan elkényeztetett lánnyal, akinek anyagi téren sem voltak problémái. Éppen ezért kapcsolatunk könnyed volt és felhőtlen, a szeszélyeire is volt mindig anyagi fedezetünk. Megkértem a kezét és ő igent mondott. Viszont pár héttel ezután balesetet szenvedtem és ennek következményeként részlegesen lebénultam. Ez a végletekig elkényeztetett lány több hónapon keresztül mellettem volt, egyszerre volt ő ápolónő, szeretett feleség és megbízható barát, annak ellenére, hogy én teljesen magatehetetlen és szánalomra méltó voltam. Az pedig még meglepőbb volt, hogy eladta számos olyan dolgát, amiről azt gondoltam, sosem tudna megválni tőlük. Megtanult főzni, nekem ugyanis a baleset után speciális étrendet írtak elő. Megtiltotta, hogy mentegetőzzem. Ezalatt az idő alatt arcán egyszer sem véltem felfedezni a kétség, az undor, vagy a félelem szikráját sem.
Neked, barátaidnak vannak ezekhez hasonló történetei? Osszuk meg a kommentrovatban!
