Julia Gippenreiter pedagógus, pszichológus és író. Bestseller könyveiben olvashatunk a gyerekekkel való kapcsolatokról. Ez a hölgy többek között arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy egy szülő nem kényszerít, hanem sürget, nem tanít, hanem nevel, nem kér, hanem felajánl. Egy szülő nem mentor, hanem inspiráció és bölcsesség forrás.
Az nem elég egy gyerek számára, hogy angolórára járatjuk vagy minden évben elvisszük nyaralni. A gyereknevelésnél a legfontosabb az, hogy milyen hangnemben beszélünk.
Az utóbbi 10-20 évben sok minden változott, de a szülő és a gyerek közötti viszony problémája ugyanaz maradt.
A szülők döntő többsége jól akarja nevelni a gyerekét, de azt is meg kell érteni, hogy a gyereknek is joga van ahhoz, hogy olyan legyen amilyen, nem kell őt besorolni az általunk felállított normák közé.
A legfontosabb az, hogy megértőek legyünk, ha beszélgetünk a gyerekkel, akkor meg fogjuk érteni mik a szükségletei és fogunk tudni segíteni neki. Mielőtt negatívan reagálunk a gyerek tettére, fel kell tennünk a kérdést magunkban, hogy mi is okozhatta azt, hogy a gyerek így viselkedett. Fáradság, kimerültség, düh vagy netán öröm?
Ezért
– meg kell hallgatnunk a gyereket
– meg kell értenünk az érzéseit, el kell magyarázzuk neki, hogy néha egy gyerek nem találja a megfelelő szavakat az érzelmek kifejezésére.
– segítsünk neki megérteni a szüleit, de ne stresszeljük
Egy példa, a gyerek azt mondja: nem akarok még lefeküdni. A szülő válasza: rögtön menj lefeküdni, mert itt az alvás ideje. Így csak konfliktushelyzet alakul ki a gyerek és a szülő között.
A gyerekkel való kapcsolatunk szeretetteljes kell legyen, ezért egy ilyen helyzetben sokkal értelmesebb, ha elmagyarázzuk a gyereknek azt, hogy az ő tevékenysége nagyon érdekes és fontos, de fárasztó, ezért a szervezetének szüksége van a pihenésre. Ezt a módszert empatikus vagy aktív meghallgatásnak nevezi Julia Gippenreiter.
Az empatikus meghallgatás bármilyen korú gyereknél alkalmazható, csak sok esetben nehéznek tűnhet a szülő számára, mert változtatnia kell a kommunikációján, meg kell tanulnia meghallgatni a gyereket, megérteni őt és helyes irányba terelni a legnagyobb szeretettel. Ha a gyerek nem akar valamit megcsinálni, akkor kérdezzük meg magunktól, hogy megkértük őt arra, hogy az adott dolgot elvégezze? Készen állunk arra, hogy a gyerek érdekeit képviseljük?
A gyereknek nagyon fontos az ő tevékenysége és az ő érdeke, még akkor is, ha ez egy szülő számára apró és érdektelen dolog.
A helyes nevelés kemény munka a szülő számára, de az aktív meghallgatással sok minden jó irányba változhat. Jobb lesz a kedélyállapot, nyugodtabb lesz a családi légkör és megértőbbek leszünk a gyerekkel szemben.
A pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a gyereknevelés generációról generációra változatlan, ami azt jelenti, hogy a fiunk vagy a lányunk valószínűleg ugyanúgy fogja nevelni a gyerekeit, ahogyan mi neveltük őt.
Ha azt vesszük észre, hogy köztünk és a gyerek közötti kapcsolat nem olyan amilyennek szeretnénk, hogy legyen, akkor ezen változtatnunk kell.
5 dolog amit megtehetünk a gyerekeinkért nap mint nap
1. Támogassuk a sikereit! Értékeljük és dicsérjük meg a gyereket, azért amit elért, beszélgessünk vele és bátorítsuk, hogy továbbra is lelkes legyen.
2. Mondjuk el neki az érzéseinket! Meséljük el a gyereknek az érzelmeinket, a pozitívat és a negatívat is, mert így a gyerek példát vesz rólunk és ő is nyitott lesz velünk szembe.
3. Használjunk kedves kifejezéseket! Mondjuk azt a gyereknek, hogy örülök, hogy látlak, örülök az együtt töltött időnek és ehhez hasonló mondatokat.
4. Töltsünk együtt minél több időt. Minél kisebb egy gyermek, annál fontosabb, hogy értékes időt töltsünk együtt. Amikor vele vagyunk, csináljuk azt amit szeret, olvassunk, beszélgessünk, játszunk.
5. Ne szóljunk bele a gyerek tevékenységébe, ha nem kéri. Ha tudunk egy jobb megoldást, nem kell elmondanunk a gyereknek. Hagyjuk, hogy tanulja meg egyedül megoldani a dolgokat.
