Amikor a barátnőmmel együtt mentünk vásárolni, mindig én fizettem azokat a dolgokat is amit magának vásárolt, ha pedig beültünk egy kávézóba, akkor mindig tőlem kért kölcsön és eszébe sem jutott soha, hogy azt a pénzt visszaadja.
Egy idő után egyre kevesebbet jártam ilyen helyre vele, de nyárra már meg volt szervezve a közös nyaralásunk, Görögországba. Nem tudtam mit tenni. Együtt utaztunk, a férjem, én és a barátnőm. Ott aztán egyáltalán nem takarékoskodott a pénzünkkel, mikor együtt mentünk vacsorázni, eszébe se jutott fizetni a saját részét, a drága sajtokat is jóízűen fogyasztotta. Állandóan panaszkodott, hogy mennyire nehéz neki.
Egy nap a következőket mondta a férjemnek: Milyen jó, hogy itt vagy velünk, te egy megbízható férfi vagy, nagy szerencséje van a feleségednek veled. Jó fizetésed van, szereted a munkád. Én meg bármennyit is keresgélek, soha nincs szerencsém.
Akkor hirtelen rájöttem arra, hogy mindent megtudott a férjemtől, még az anyagiéletünkről is. Amikor a szobánkban lévő bárszekrényből eltűntek az italok, na akkor elegem lett. Mi a férjemmel este még a parton maradtunk, amikor a barátnőm elment azt mondta, hogy ő fel megy a szobájába, de elkérte a mi szobánk kulcsát arra hivatkozva, hogy fent felejtette az övét.
Amikor felmentünk a férjemmel, kopogtunk a barátnőm szobájának az ajtaján, de senki nem nyitott ajtót. Mentünk a mi szobánkba, ott volt a barátnőm békésen iszogatta a drága italokat. A szoba bárszekrényében található italok nagyon drágák, szinte ledermedtem mikor láttam mit csinál. Nem is tudtam mit mondjak neki. Mire ő annyit mondott már régóta várlak benneteket, hol voltatok ilyen sokáig? Gondoltam, hogy ezt az estét együtt töltjük mert holnap már utazunk haza.
Nagy nehezen a férjemmel átkísértük a barátnőmet a szobájába, majd a férjem azt kérdezte, mi volt ez? Úgy határoztunk, hogy megleckéztetjük őt.
Másnap elmentünk mind a hárman egy nagyon drága vendéglőbe, de a férjem szólt a felszolgálónak, hogy külön számlát adjon nekünk és külön számlát a barátnőmnek. A barátnőm nem tudott erről. Mi egy olcsóbb menüt rendeltünk, a barátnőm pedig mindenből a legdrágábbat kérte. Az asztalnál ülve szórakoztunk közben és a férjem egyre csak azt emlegette, hogy milyen jó fizetése van.
A jókedvnek akkor lett vége, amikor a férjem kérte a számlát és a felszolgáló két külön számlát hozott. A barátnőm elsápadt, rögtön rájött arra, hogy mi már nem fizetjük az ő fogyasztását is, ki kellett fizetnie azt az elég szép összeget, amilyen értékben fogyasztott.
Amikor Görögországból hazafelé tartottunk nem sokat beszélt velünk, utána pedig eltűnt az életünkből. Remélem, hogy egész életében emlékezni fog erre a leckére.
Nem volt igazi barátnő, csak élősködött rajtunk, de ennek most már vége. Azóta rájöttem, hogy nincs szükségem barátnőkre, a család a legfontosabb, többé nem hagyom, hogy kihasználjanak vadidegenek, akik sajnáltatják magukat.
