Gyönyörű optikai csalódások!
Míg az utcai művészek elhagyott épületeket és kerítéseket választanak, hogy azokra, mint festővásznakra megvalósítsák művészetüket, egy holland utcai művész, Jan De Mans másképp cselekszik. Ő ugyanis lakóépületeket fest a városlakók számára.
Célja, hogy olyan projekteket hozzon létre, amelyekben „mindenki megtalálhatja magát”, beleértve a megrendelőket is, írja a BoredPanda. Jan De Mans legfrissebb ajándéka szomszédai számára egy háromszintes könyvespolc, melynek címe „trompe l’oeil” Ez a mű egy lakóépületen, Utrechtben, Hollandiában tekinthető meg.
A művésznek segített egy Deef Feed nevű utcai művész is, akivel már más freskók elkészítésekor is dolgozott együtt, és aki az Utrecht központjában lévő „Blackbook Tattoos” tetováló szalon tulajdonosa is egyben.
A projektet együtt hajtották végre.
A festés helyét az utca lakosai ajánlották. „Ismerem azokat az embereket, akik a földszinten élnek. Néhány évvel ezelőtt már kértek, hogy csináljak egy freskót. A választást teljesen rám bízták, a lényeg az, hogy a rajznak pozitívnak kell lennie. Az első ötlet az volt, hogy mosolygós arcokat rajzoljak. Nagyon nagy mosolygós arcokat. Mert azt hiszem, hogy az emberek boldogabbá válnak, ha minden nap mosolyt látnak. De ez az ötlet túl egyszerű volt.”
Sok gondolkodás után egy olyan freskó mellett döntött, ami megvalósítja „a művészet vizuális illúzióját”. Egy olyan ötlet támadt a fejében, amely lehetővé teszi, hogy a festett részt háromdimenziós tárgyként érzékelje, aki látja.
Azt mondta: „Tanulmányoztam a ház alakját és azt a helyet, ahol ez a ház áll, és hirtelen volt egy ötletem, hogy hatalmas könyvespolcot készítsek. Szeretek illúziókat készíteni a falakon, és szeretem látni a mosolyokat az emberek arcán. Ebből a kettőből egyesülve készült az alkotás.”
A koncepció része volt továbbá az is, hogy az embereket bevonják a művészi folyamatba: „Az emberek közé mentünk, és megismerkedtünk kedvenc könyveikkel, így 8 nyelvet és kultúrát tudtunk egyetlen alkotásban megörökíteni. Függetlenül az életkortól, a kultúrától és a nyelvtől. mindössze egyetlen szabály volt, amelyet e művészeti projektben résztvevőknek be kellett tartania: nem lehetett politikai, illetve vallási könyv.”
A srácok több napon át megfeszített tempóban dolgoztak, hogy valóra váltsák az ötletet a papírról a lakóépület falára.
A legnehezebb része a kezdeti volt, pontosabban a koncepció meghatározása. Végül azonban a sok könyv segítségével sikerült megragadniuk a lakosok és művészek szellemét.
Mielőtt a freskó teljesen elkészült, a lakosok és a gyalogosok hasonlóan reagáltak a dolgozó művészek láttán, azaz mindenki megállt, hogy önfotót készítsen telefonjával a készülő alkotásról.
„A város azon része, ahol ezt a munkát végeztük, többnemzetiségű. Észrevettem, hogy ez a projekt egyesíti a különböző kultúrák és korosztályok képviselőit.”
„Még mindig van sok ötletem, de nem szeretek a terveimről beszélni, mert úgy gondolom, hogy ha a tervekről beszélek, nem fognak valóra válni. Furcsának tűnhet, de úgy gondolom, hogy a végeredmény többet mond minden szónál.”
Ezután igencsak várjuk, mi lesz a művész következő attrakciója! Neked tetszik ez a messze nem hétköznapi alkotás?
