A férjem nagymamája velünk lakik, de a rokonai arra akarták őt rávenni, hogy írja alá azt a szerződést, amelyben elajándékozza a lakását, de ezt mi észrevettük.
A nagymama 73 éves, energikus és nagyon jól néz ki. Van egy modern okostelefonja, sokat kirándul, rendesen tud gondolkodni, nem szenilis. A férjemnek van egy Viktor nevezetű testvére, nős van három gyereke és az anyósánál laknak. Ő volt az aki a nagymama lakását akarta, ezért íratta volna alá a szerződést vele.
Viktor nem akart kölcsönt felvenni, mert a nagymama már úgyis nagyon öreg. Értitek, ugye? A nagymama nem sietett sehová sem, azt tervezte, hogy összegyűjti a kis pénzét és utazni fog.
A nagymama hozzánk költözött, alig telt el néhány nap, amikor betoppant hozzánk Viktor a feleségével, a gyerekeivel és az anyósával, be akartak költözni a nagymama lakásába, de pórul jártak, mert ott albérlőket találtak.
Viktor anyósa a férjemnek támadt a nagymama lakása miatt, mire a férjem azt válaszolta neki, hogy neki ehhez semmi köze, beszéljen ő a nagymamával. Annyit még azért megjegyzett a férjem, hogy a nagymamának jogában áll azt csinálni a lakásával amit akar.
Viktor anyósa végig mondta a mondókáját a férjemnek, majd mérgesen megjegyezte, hogy ne is álmodjon arról a férjem, hogy a nagymama lakása az övé lesz, mert Viktor és a családja érdemli azt.
Nagyon érdekes, Viktor felesége többször is a házunk körül sétálgatott a gyerekekkel, majd bejöttek hozzánk azért, hogy panaszkodjon a nagymamának, mennyire nehéz nekik együtt élniük az anyjával. Még a gyerekek is panaszkodtak a nehéz körülményekre, de a nagymama csak mosolygott.
Egy napon Viktor felesége épp a házunk előtt sétált amikor meglátta, hogy ott áll egy mentőautót. Gyorsan beszaladt hozzánk majd kiabálni kezdett, hogy mi történt a nagymamával? Ha valami komoly baja van akkor mi vagyunk a felelősek, a mi problémánk.
Ebben a percben a nagymama egészségesen kilépett a szobájából, a sógornőm valami olyasmit suttogott, hogy elnézést majd elszaladt. Az utolsó kellemetlen szituációt követően, megbeszéltük a nagymamával, hogy eladja a lakását és elutazik ahogy azt ő megálmodta.
A nagymama eléggé elkeseredett, hogy Viktort és a feleségét csak a lakás érdekli.
A lakást eladta, majd repülőre ült. A mi nagymamánk boldog, a világ körül utazgatott egy kerek évig, szeretettel várjuk őt haza és alig várjuk, hogy meséljen az élményeiről.
Az utazásról azonban a nagymama nem tért haza, azt mondta, hogy megérdemli, hogy Rómában lakjon, megismerkedett egy olasz férfivel aki egy pizzéria tulajdonosa. A nagymama azt mondja, hogy szerelmes, meghívott minket az esküvőjére amin nagyon meglepődtünk, de nagyon örülünk neki.
A nagymama megérdemli a boldog idős kort, mert egész életében keményen dolgozott. A családjának és az unokáinak élt. Viktor a nagymama pénzén járta ki az egyetemet.
Viktor és a családja nem tartotta jó ötletnek a nagymama döntését, sőt az a véleményük, hogy mi vagyunk a hibásak azért mert nekik lakáshitelt kell felvenniük.
A férjemmel beszélgettünk, úgy döntöttünk, hogy mi is olyan életet szeretnénk élni idős korunkban mint a nagymama. Sokszor eszembe jut az a mondás, hogy nincs erdő száraz fa nélkül, a mi családunkban a férjem testvére és annak családja nem tud beilleszkedni a közös életbe. Már többször megkérdeztem a férjemtől, hogy lehet a testvére ennyire furcsa, mikor ugyanabban a családban nőttek fel?
