„Ne spórolj!” – a nagymama bölcsessége Lilja Grad pszichológustól.
Sok évvel ezelőtt, amikor a bölcs nagymamám még élt, egyszer azt mondta az anyámnak és nekem, hogy új függönyöket tegyünk fel neki húsvétra. Ezek a függönyök akkoriban igencsak modernnek hatottak: aszimmetrikus felső dekorral, bojtokkal és egyéb díszítőelemekkel. Viszont sehogy sem akartak felmenni a függönykarnisra, állandóan visszaestek a fejünkre… szitkozódtunk, bíbelődtünk, nevettünk, majd újra előröl kezdtük az egészet.
A bölcs nagymama szavai
A közelmúltban örömtáncot jártam volna, ha ilyen függönyök lettek volna – mondta a nagymamám. – de most már nem vágyom rájuk annyira. Valahogy megszűnik ez a vágy, kedveseim, eltűnik. Minden iránt. A dolgokkal kapcsolatban is és az emberekkel kapcsolatban is.
Mindent tegyetek meg mindaddig, amíg megvan ez a vágy bennetek. Költs pénzt az ostobaságokra, ne spórolj örökké! Ezek a dolgok örömöt adnak, de a spórolás nem. Mire spóroltok? A temetésetekre? Senkit sem hagytak eltemetetlenül. Örüljetek, amíg van minek. Szeressetek, amíg van kit.
Eljön az az idő, amikor az ember nem vágyik a másik közelségére. Nem akar már semmit. Valószínűleg a természet szándékosan teszi ezt, hogy nyugodtan távozzunk, ne ragaszkodjunk se tárgyakhoz, se személyekhez.
Szóval kész vagyok távozni. És ha most visszamehetnék az időben, akkor csak a mának élnék, és örülnék minden vágyamnak.
A nagymamám már régen meghalt. De én ekképp élek: egyik napról a másikra, és minden kis dolognak örülök.
