Egy tíz éves fiú, remegve a hidegtől, mezítláb állt a cipőbolt kirakata előtt, és folyton folyvást a meleg lábbelikre nézett. Egy hölgy odalépett hozzá, és megkérdezte tőle:
– Kis barátom, mit nézel ilyen nagy érdeklődéssel az üveg mögött? Mi az, ami ennyire leköti a figyelmedet?
– Kérem Istent, hogy adjon nekem egy pár cipőt – válaszolta a fiú.
A hölgy kézen fogta a gyermeket, és bement vele a boltba. Arra kérte az eladót, hogy hozzon hat pár zoknit, és megkérdezte, hogy tud-e esetleg egy lavór meleg vizet és törülközőt is hozni. Az eladó mindent hozott, amit a hölgy kért. A nő elvezette a fiút az üzlet hátulsó részébe, levette kesztyűjét, megmosta a fiú lábát és törülközővel alaposan megszárította. Az eladó pedig odahozta a zoknikat. A hölgy az egyik párt felhúzta a gyermek lábára, aztán felpróbálta a neki vásárolt cipőt, majd, miközben átadta a fiúnak a többi zoknit, megkérdezte, hová tegye azokat. Aztán megsimogatta a fejét és azt mondta:
„Kétségtelen, hogy most már sokkal jobban érzed magad, ugye?”
Megfordult, hogy távozzon. Abban a pillanatban a fiú megfogta a kezét, és könnyeivel küszködve azt kérdezte:
– Ön Isten felesége, ugye?
„[…] holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26)
