Áldott e föld és áldott e szó
Édes Hazám!
Itt van a bölcsőm, s itt ringatott
Az én édesanyám.
És ha egyszer síromon nő a vadvirág
Én fentről is, a mennyből is,
Hallom majd szavát:
Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát. Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!
Mint sírból támadt ősi erő
Olyan vagy Hazám
Messze sodort bolyongó kő
Tenger zord viharán
Nagy hegyeknek öléből
Nyílik a vadvirág
Én Lentről is, a mélyből is
Hallom majd szavát:
Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát.
Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok
Ezer virágból bokrétát kötni kéne már
Mert egy az utunk s ha összefogunk megmarad Hazánk!
Amíg vannak ilyen gyermekek, ilyen dalok addig van remény arra, hogy megmarad népünk… Nagyon megható, büszke vagyok hogy Magyarnak születtem. Hazámat és Magyarságomat soha meg nem tagadnám és el nem árulnám.
Osszátok!
