Szeretném elmesélni a következő történetet, amit ma láttam.
Este munkából jövet úgy gondoltam, betérek egy kávézóba, hogy megigyak egy pohár finom kávét. A pénztárnál kis sor állt (az első egy nagymama korú hölgy volt, aki vagy hajléktalan, vagy nagyon szegény volt, utána két fiatal srác, majd egy középkorú férfi, végül én). Tehát ez a nagymama azt mondta az eladónak, hogy nagyon átfázott, és megkérte, hogy töltsön egy pohár forró vizet neki.
Azt hittem, hogy az eladó visszautasítja majd, és kérni fogja, hogy hagyja el a kávézót, de tévedtem, az eladó elkészített részére egy teát, teletöltött egy zacskót mindenféle süteménnyel, becsomagolt egy kenyeret, majd azt mondta, hogy kis türelmet, hoz forró levest is. A nagymama, aki nem hitt a boldogságában, állt és majdnem elsírta magát.
Mivel ez egy kevés időt vett igénybe, a nagymama mögött álló srácok idővel elkezdtek hangosan háborogni, és kiabáltak, hogy mi az, hogy a város közepén lévő kávézóba ilyen alakokat beengednek, ad absurdum még ki is szolgálják. Amikor végre sorra kerültek, az eladó mintha észre sem vette volna őket, a mögöttük álló középkorú férfi rendelését vette fel. Két srác felháborodottan mondta az eladónak, hogy ez milyen eljárás, mire az röviden válaszolt: „Mi ilyen alakokat nem szolgálunk ki!” Látni kellett a srácok reakcióját, bántó kifejezések közepette követelték, hogy hívják ki az üzletvezetőt.
Amikor az üzletvezető kijött és megtudta mire fel a nagy felháborodás, egyszerűen elküldte ezeket a srácokat, és kérte, hogy ne is jöjjenek oda többet a kávézójába. Tehát, ha a kávézó eladója vagy vezetője elolvassa ezt, akkor most megtudhatják, hogy nagyon helyesen cselekedtek! És üzenném annak a két srácnak, hogy illene megtanulni, hogy tiszteljék a másik embert, és legyenek sokkal udvariasabbak.
