Van Karinthynak az a híres mondása, miszerint “Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.” Igen ám, de melyik nőt és melyik férfit? Milyen szempontok alapján szúrjuk ki azt a bizonyos valakit, akiről az összes fellelhető pszichológiai kutatás alapján az ELSŐ TÍZ MÁSODPERCBEN eldönti az agyunk, hogy van-e esélye nálunk. Mitől lobban be a szikra a szebbik és a még szebbik nem képviselői között? Ősi kérdés, és soha meg nem talált válaszok. Szolgálhatunk azonban egy jó hírrel: még ebben az ingoványos témában is vannak biztos támpontok.
Termékenység és termelékenység
A Wales-i Egyetem tíz évvel ezelőtti kutatása – és azóta számos egyéb felmérés is – igazolta azt az első blikkre talán igazságtalannak tűnő tényt, miszerint a férfiak akaratlanul a termékenységre utaló jeleket keresik egy nőben (kerekded formák, egészséges, csillogó haj és fogak), míg a nők főként azt nézik, a férfi jól boldogul-e az életben, tehát biztonságot tud-e nyújtani a későbbi (esetleges) utódoknak. Még mielőtt aranyásónak kiáltanánk ki úgy en bloc a női nemet, ez tulajdonképpen a legősibb ösztönök egyike. A nők, legalábbis a túlnyomó többségük nem a medencés luxusvillára és a méregdrága autóra hajtanak. Egyszerűen attól találnak vonzónak egy pasit, ha a tartásán, a viselkedésén, az öltözködésén, az egész kiállásán felfedezik az életképességet, a férfierőt. És félreértés ne essék, ennek semmi köze a testalkathoz. A University of California 2007-ben elvégzett kísérlete például azt bizonyította, hogy a divatlapokban ideálisnak kikiáltott, kigyúrt címlapfiúkkal a nők többsége kizárólag futó kalandot tud elképzelni. Ha hosszú távú kapcsolatról van szó, kifejezetten tartanak tőlük. Egyszerűen azért, mert a nők, akárcsak a férfiak, praktikus módon a saját vonzerejükhöz mért szinten keresgélnek párt. Bármilyen kevéssé hangzik ez romantikusnak, a nőknek az átlagos, tehát vagy a “tökéletesnél” vékonyabb, vagy épp mackósabb pasik jönnek be. Fura, ugye? Mégis ez a helyzet.
Borosta és napszemüveg
Míg a férfiaknál igenis meghatározóak bizonyos külső jegyek, amelyek széppé tesznek egy nőt, a nőknél ez a kép már jóval árnyaltabb. Igen, a belső értékeket keresik, persze, de maradjunk még egy kicsit a külsőnél. A “vonzalom-kutatók” szerint a nők egyszerűen ellenállhatatlannak találják, ha egy férfi – férfias. És megint csak teljesen mindegy, hogy milyen magas, mennyire széles a válla, vagy van-e egy kis pocakja. Ki gondolta volna például, hogy a borosta (méghozzá a több mint egy hetes, nem csak egy-két napos) kifejezetten emeli a pasik vonzerejét? Ahogy egy dögös napszemüveg, az ápolt, szép fogsor, és persze egy jól eltalált ruhadarab is.
“Hordd fenn az orrod”, de légy udvarias
Azt még kevesebben tudják, hogy a hölgyek szemében – kortól függetlenül – meghatározó a férfi testtartása is. Azok a pasik, akik “fenn hordják az orrukat” – szó szerint, tehát egy kicsit felemelt fejjel közlekednek, ahol érvényesül az álluk, és kihúzzák magukat –, büszkeséget sugároznak, és jóval nagyobb arányban számíthatnak sikerre.
A nők azt is rendkívül vonzónak találják, ha egy férfi nem kapkod, hanem megfontolt, lassú mozdulatokkal intézi a dolgokat. Ez is az erő, az önbecsülés és a magabiztosság jele. A nyílt testhelyzet pedig – amikor a pasi szemben áll a nővel, egy kis terpeszállásban, lazán csípőre tett kézzel – kifejezetten nyerő és bizalomgerjesztő. Ha mindehhez udvarias modor, kedves, vicces beszédstílus, és segítőkészség is társul, a megcélzott hölgy szinte biztosan el lesz varázsolva.
Ne gondoljuk tehát, hogy a mai agyonfotosoppolt Insta-világ tökéletesség-kultuszának be kell dőlni. A vonzalom ősi rejtélye továbbra is megfoghatatlan. Talán egy félmosoly. Egy félszeg odafordulás. Egy elkapott mondat. Egy bájosan suta mozdulat. Azt a bizonyos szikrát néha a legváratlanabb dolgok lobbantják lángra. De azért, hogy a küllemünk, a kisugárzásunk, és a személyiségünk mindenkinél sikert arasson – még ha nem is szeret belénk mindenki –, azért bizony mi magunk is nagyon sokat tehetünk.
