Ma egy csodálatos verset hoztunk el nektek, fogadjátok szeretettel.
A lelkemből adtam mindenkinek,
Felülemelkedtem az életem felett,
Azt akartam, egy bánat se
Csaljon könnyeket a szívetekbe.
Hogy könnyebb legyen az utatok,
A viharok közepén álltam,
Nem akartam, hogy tudjátok a lelkem fájdalmát,
Néha mikor benneteket védtelek.
Mellettetek voltam mikor belül sírtam,
És mosolyogtam, pedig majd megfulladtam,
Annyit akartam tudni, hogy jól vagytok,
A ti csendetekkel magamat bíztattam.
Amikor nehéz volt nekem és féltem,
Elrejtettem a kétségbeesett kiáltásomat.
Nem akartam, hogy ti észrevegyétek,
Mi fájdítja a lelkemet.
Amikor elmegyek ne sírjatok értem,
Hanem örüljetek, hogy végre,
Egy göröngyös út után,
A fáradt lelkem megpihent.
Nem kerestem a világban a boldogságot,
Megvívtam számtalan szörnyűséggel,
Mert az életemnél feljebb helyeztem,
Az irántatok való szeretetem.
