Pszichológusok azt kutatták, mitől lesz jól nevelt egy gyerek. Erre jutottak:

A világhírű Harvard Egyetem pszichológusai azt vizsgálták, mit tehetünk azért, hogy jól neveljük gyermekünket. Megállapításaikat öt pontban foglalták össze, melyet minden szülőnek érdemes elolvasnia!

A szakemberek tanácsait nem lehet varázsütésre a gyakorlatba ültetni, időt és energiát igényel a megvalósításuk, de szerintük megéri! Lássuk, mi kell ahhoz, hogy tisztelettudó, jó magatartású, kiegyensúlyozott felnőtt legyen gyermekünkből:

1. Legyél jó példa!

Minden mese tanulságánál, és erkölcsi intelemnél többet számít egy gyermek számára az, hogy mit lát maga körül. A legerősebb mintát a szülők adják. Légy igazságos, következetes, becsületes, és nagyvonalú, ha a gyerek kezdetektől ezekkel a tulajdonságokkal találkozik, akkor ezek be fognak épülni a személyiségébe. Ha elrontottál valamit, ne légy rest bocsánatot kérni, ha dühös vagy, kezeld dühödet kulturált módon, ezzel példát mutatsz gyermeked számára. Tiszteletre is csak akkor tudod megtanítani őt, ha benned is tisztelet van mások iránt. Még ha fel is bosszant a partnered, az anyósod, vagy a főnököd, lehetőleg ne a gyerek előtt szidalmazd őket.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Erre sokan mondhatják, hogy ehhez a megállapításhoz nem kell a Harvardon dolgozni. Azonban hiába egyértelmű ez a pont sokak számára, a hétköznapi mókuskerékben bizony sokszor nem marad rá idő. Iskolába kell vinni a gyereket reggel, délután edzésre, közben a munkahelyen is teljesíteni kell, el kell készíteni a vacsorát, és a lakást is rendben kell tartani. Ennyi feladat mellett nem könnyű azt a bizonyos minőséget belecsempészni a beszélgetésekbe. Azonban kis odafigyeléssel mindig el tudunk csenni 10-20 percet, amikor beszélgethetünk gyermekünk aznapi élményeiről, az iskolatársakról, vagy a kedvenc játékáról. Igyekezzünk olyan kérdéseket feltenni, amik nem válaszolhatók meg 1-2 szóban, és legyünk türelemmel, hallgassuk végig gyermekünk mondanivalóját.

3. Tanítsd meg a hála fontosságára!

A gyerekben tudatosítani kell, hogy a körülötte lévők mennyi jót tesznek vele, ezt meg kell tanulnia értékelni. Azok, akik képesek a hálára, segítőkészebbek, önzetlenebbek, sőt mi több, boldogabbak és egészségesebbek is! Tanítsd meg neki, hogyan értékelje mások cselekedeteit, erőfeszítéseit! Ebben is a jó példamutatás a legjobb módszer. Ha segített valamiben, ne felejtsd el megköszönni, azonban alapvető, vagy kötelező dolgok teljesítéséért ne dicsérd agyon! Viszont, ha valami “extrát” vitt véghez, kapja meg az elismerésed, éreztesd vele, mit jelentett számodra a segítsége-gesztusa.

4. Szélesítsd a látókörét!

A gyereket – természetes módon – leginkább a családja, barátai, osztálytársai érdeklik. Ez nem gyermeki sajátosság, mi, felnőttek is szűk környezetünkkel törődünk a leginkább. Fontos azonban megmutatnunk gyermekeinknek, hogy ezeken a körökön túl is van élet. Ne legyenek közönyösek az új osztálytárssal, vegyék észre, ha valaki segítségre szorul, akkor is, ha az illetőt nem ismerik. Beszéljünk nekik arról, hogy vannak szegény, elesett, beteg emberek más országokban, városokban. Ettől nem fog összeomlani gyermekünk világképe, de egyrészt jobban meg fogja becsülni azt, amilyen van, másrészt ráébred, hogy a világ sokkal nagyobb és több annál, mint amit eddig tudott róla.

5. Tanítsd meg az önzetlenségre!

A legtöbb szülő saját bevallása alapján kiemelt fontosságúnak tartja az önzetlenségre nevelést, az eredmények azonban sajnos ezt nem mindig igazolják vissza. Minél hamarabb kezdjük, annál jobb! Sajnos segítségre mindig szükség van, érdemes a már nem használt játékokat és ruhákat összepakolni, és elküldeni a rászorulóknak. Eközben érdemes elmesélni, mennyire fognak majd örülni mások ezeknek a tárgyaknak.

Az önzetlenség a hétköznapokban is tanítható, gyakorolható. Kiváló terep a játszótér, ahol a gyerekek gyorsan megtanulják, hogy nem lehet kisajátítani a homokozólapátot. Biztassuk gyerekünket arra, hogy ossza meg tízóraiját, ha szükséges, és csak olyan játékot vigyen magával az oviba-iskolába, amit nem fél megmutatni, odaadni barátainak.

Ti egyetértetek a Harvard kutatásának eredményeivel?