Kesjár Csabának hívták azt a rendkívül szerény, alázatos, mosolygós, jóképű fiatalembert, akiből tehetsége alapján az első magyar Forma 1-es pilóta is lehetett volna. Édesapja kitűnő salakmotoros volt, tőle örökölte a száguldás iránti szenvedélyét. Csaba mindene a sebesség és a versenyzés volt. Halála előtt nem sokkal a Családi Lapok című újságnak adott interjújában azt mesélte, hogy minden idejét és energiáját az autóversenyzésnek szenteli, de a hétköznapokon inkább átadja a volánt, mert korábban két autót is összetört.
1986-ban készült el a Hungaroring. Csaba 1987-ben tesztköröket vezetett itt. Sokan titkon remélték, hogy ez már a Forma 1-es felkészülés része, és pár év múlva a német és osztrák versenypályákon a mezőny tagja lesz. 1988. június 24.-e szép nyári nap volt. Egy amatőr felvétel őrzi Kesjár Csaba életének utolsó köreit, melyeket egy Nürnberg melletti versenypályán tett meg. Boldogan ült a piros-fehér-zöld színekben pompázó versenyautóban, uralta a járművet, kecses ívekben vette a kanyarokat. Pár perc múlva azonban iszonyú sebességgel a fémkorlátnak csapódott, akkora erővel, hogy át is törte azt. A kocsi felismerhetetlenné vált.
Kesjár Csaba balesete után nyilatkozik barátnője Telesport 1988
Imola, Csaba barátnője, amikor látta, hogy mi történt, oda akart rohanni, de visszatartották, mert segíteni már senki sem tudott. Csaba életét vesztette. 200 kilométeres sebességgel rohant a korlátnak. Féknyomok nem voltak, és úgy tűnt, kormányozni sem próbált. A későbbi németországi vizsgálatok műszaki hibára utaló jeleket nem találtak. Csaba édesapja (aki azóta szintén elhunyt) nem tudta elfogadni ezt. Kesjár Csabáról kevés emlék maradt, mindössze pár cikk és néhány fotó. Maradt egy kép róla, ami sokunknak elsőként ugrik be, ha meghalljuk a nevét. A Pajtás újság poszterén piros kezeslábasban, kezében sisakkal látható a magyar autósport legnagyobb reménysége.
Nyugodj békében, bajnok!
